 Nem kis fába vágta a fejszéjét a közelmúltban a Dab.Docler jégkorong csapata. Az Acélbikák ugyanis, amolyan csapatépítő jelleggel, s egyben a nyári felkészülés egyik állomásaként körültekerték a Balatont.
A nem mindennapi túra a Dab ügyvezetőjének, Azari Zsoltnak az ötlete volt, nem titkoltan azért, hogy a nyári felkészülés egyhangúságát megtörve állítsa az eddigitől eltérő kihívás elé a csapat tagjait, s az együttes első embere nagyon bízik abban, hogy a rendhagyó, de a remények szerint a folytatás lehetőségét is magában hordozó balatoni bringatúra elérte a kívánt célját.
- Szerettem volna kicsit megtörni a felkészülés monotonitását, s ezzel együtt egy másfajta kihívás elé állítani a gárda tagjait, ezért vágtunk bele a Balaton körüli kerékpározásra, melytől azt is vártam, hogy még közelebb hozza egymáshoz az együttes tagjait. Úgy érzem, hogy minden célt sikerült elérni, hiszen senki nem tagadta meg a munkát, s bár voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy ez egy remek szórakozás lesz, azért a második napon mindenkinek rá kellett döbbennie arra, hogy itt nem elsősorban erről volt szó. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert egyszer sem esett az eső, ugyanakkor a nagy hőség és a napsütés komoly nehézségek elé állította a csapattagokat, akik azonban kitartásból is jelesre vizsgáztak a túra ideje alatt. Remélem, hogy sikerült még inkább egybe kovácsolni a gárdát az említett öt nap alatt, s abban is bízom, hogy a játékosok is egy komoly próbatételként, a jót és a szépet megtartva őrzik meg az emlékezetükben a túrát, már csak azért is, mert terveink szerint jövőre ismét teljesítjük a mostani útvonalat.
Komoly kihívás.
A Dab ügyvezetőjének szavaival maximálisan egybecseng Jonkl László véleménye, aki kiválónak értékelte a csapattársakkal együtt töltött napokat, s mint azt elárulta, egyértelműen sikerült elérnie Azari Zsoltnak a túra előtt kitűzött célokat.
- Rendkívül jól éreztem magam a bringatúra alatt, s a csapatra is igazán ráfért ez a fajta összetartás, hiszen egy edzőtábornál azért lényegesen könnyebb volt a balatoni tekerés, ugyanakkor mégis komoly kihívás elé állított minden résztvevőt. A hangulatra sem lehetett semmi panasz, ahogy nekünk, úgy a nálunk fiatalabbak számára is sokat jelenthetett az a pár nap, amíg együtt volt, edzett és kerekezett a társaság. Rengeteg jó sztorival gazdagodtunk, melyek között voltak azért kellemetlenebbek is, gondolok itt például Magosi Bálint (fotó) és Papp Viktor kisebb baleseteire, de maga a túra igazolta az előzetes várakozásokat, s örömmel venném, ha tényleg lenne folytatása a dolognak.
S, ha már Magosi Bálintról volt szó: a Dab jobbszélsője – saját bevallása szerint – valamivel nehezebben birkózott meg a kihívással, mint az egyébként sokat kerekező Jonkl László, ám szerinte is jó kezdeményezésnek bizonyult a túra, annak ellenére, hogy most egy ideig nem szeretne biciklit látni.
- Abszolút elérte a célját a Balaton körüli túra, már csak azért is, mert még inkább megismerhettük a csapat fiatalabb tagjait, akikkel eddig azért nem nagyon volt közös programunk. Nagyon sokat kerekeztünk együtt, tényleg teljesen másfajta kihívással szembesültünk, mint egy-egy meccsen, vagy éppen edzőtáborban, s bár számomra nagyon hosszú volt a túra, s a vége felé már kisebb mentális problémákkal is küzdöttem, így utólag visszagondolva rendkívül hasznosnak találom az elmúlt öt napot. Az biztos, hogy lesz miről sztorizgatni a jövőben, gondolok itt például az én balesetemre is, melyet rögtön az első napon sikerült összehoznom, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy hozzám hasonlóan a szenvedő fél (aki nem csapattag) is megúszta sérülés nélkül a nem várt találkozást.
Egyáltalán nem meglepő, hogy osztozott társai véleményében ifj. Azari Zsolt is, aki egyértelműen azt emelte ki a túra pozitívumai közül, hogy még közelebb hozta egymáshoz a gárda tagjait.
- Ahogy mindenki más, én is csak azt tudom mondani, hogy maximálisan elérte a célját a balatoni "körmenet", egyrészt azért, mert minden résztvevő teljesítette a mentálisan és fizikailag is megterhelő távot, másrészt azzal, hogy öt napon keresztül együtt volt a csapat, a fiatalok és az idősebb játékosok is jobban megismerhették egymást, ami tovább erősítette a csapat egységét. Ez elsősorban a fiatalok számára jelent sok segítséget, hiszen azok, akik ősztől már a felnőtt keretben is számításba jöhetnek, már nem egy idegen közegbe csöppennek majd bele, hanem ismerősök közé, s ez nagyon sokat jelenthet a csapatba építésüknél is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg szép élménnyel gazdagodtunk, még annak ellenére is, hogy tényleg embert próbáló feladat volt teljesíteni a magyar tenger körüli távol.
Összegzésként tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a csapat vezetésének elképzelései ezúttal elérték céljukat, mert a nem mindennapi túra tényleg közelebb hozta egymáshoz az Acélbikákat, melynek pozitív hatásait remélhetőleg az előttünk álló szezonban, a jégen is megtapasztalhatjuk majd.
Forrás: Spigott
|
FŐOLDAL
