fórum csoport
sport




 
sport
sport
sport
sport

topic

hosszú szövegek topicja


vagye
Itt egy topic ahova ajánlott, de topicba hosszú szöveget másolok, és másolhat bárki


Inditotta: vagye, 2015. október 04 09:53, vasárnap Válasz a hozzászólásra
Vissza a fórumokhoz
1/2 oldal Hozzászólások:
[előző]sport[1]sport[2]sportsport[következő]
rossi46rossisport2017 október. 23, hétfő 12:54 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
2017. október. 23. 10:00 ITTHON
"Most van először alkalmam arra, hogy ezt a fideszes hazugságot cáfoljam"

Kezdő politikusként mindjárt pártot váltott és már a Momentum képviselőjelöltje Benedek Márton, aki arról is beszélt a HVG-nek, hogy lendít-e a karrierjén az, hogy Göncz Árpád unokájaként indul a választáson.

„Gyönyörű parkokra emlékszem: eleinte Újszászon éltünk, a szüleim egy pszichiátriai otthonban dolgoztak. Orvosok, ápolók és páciensek együtt laktak a ligetes területen. A Béla király úti rezidenciát, ahová nagyszüleim kerültek nagyapám elnöki beiktatása után, ugyancsak hatalmas kert övezte. Láttuk ott például az Áder gyerekeket is játszadozni” – idézi fel fiatalkorát Göncz Kinga 42 éves fia, Göncz Árpád unokája, Benedek Elek ükunokája. Az Árpád és a Fazekas gimnáziumi kezdet után egy magyar ösztöndíjprogrammal Kanadában érettségizett. Megnyert egy tőzsdeversenyt, ami londoni egyetemre röpítette, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanult. Ezután a CEU-n végzett politológiát, majd Oxfordban magyar nemzetpolitikából doktorált. Már akkor sok időt töltött Brüsszelben. „A generációm bizonyos részét jó időben érte az EU-csatlakozás. Az új tagállamok, köztük Magyarország fiatal szakembereinek ekkor hirdettek először versenyvizsgákat, hogy feltöltsék az uniós intézményrendszert.” Így került be az Európai Bizottságba, ahol kisebb megszakításokkal azóta is dolgozik, migrációs és biztonságpolitikai területen. Az Együtt alapító tagja volt, de idén nyáron kilépett. Most arra készül, hogy a Momentum képviselőjelöltjeként megmérkőzzön Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel a II. és III. kerület egy-egy részét lefedő választókörzetben.

Felesége uniós diplomata, Brüsszelben élnek. Fiaik – a kétéves Náthán és a négyéves Jákob – az anyjukkal németül, az apjukkal magyarul, az óvodában angolul beszélnek. Nemrég visszavásárolta a meseíró ükapa becses könyvtárát, amely egy örökösödési eljárás nyomán elkerült a családtól. „A családfát, a felmenőim által összegyűjtött irodalmi kincseket és az eredeti kiadású Benedek-könyveket hagyom a gyerekeimre.”


HVG: Nem tűnik túl hűséges típusnak: kezdő politikus, és máris pártot váltott.

Benedek Márton: Az Együtt megalapítása miatt jöttem haza 2014-ben, az európai parlamenti választások előkészítését koordináltam. Akkor a párt önállóan és a saját elképzeléseit kidomborítva indult, és sokkal jobban teljesített, mint az azt megelőző országgyűlési választáson. Noha a 2014-es összefogás sokunk számára csalódást okozott, 2017 májusáig tag maradtam. Mi négy éve a magyar politika megújítására szövetkeztünk, amit a párt mai szövetségi politikája számomra már nem jelképez. Emiatt léptem ki, roppant fájó döntés volt.

A Nolimpia jelszavú aláírásgyűjtő siker vezette el a Momentumhoz?

Egy kritikus tömegnyi lelkes aktivistával bármire képes egy közösség. Először csak egy uniós panelt szerveztem a Momentum nyári fesztiváljára, de engem is magával ragadott a közösség lelkesedése.

Mi miatt döntött úgy, hogy egyáltalán politikai pályára lép?

A politika mindig felmerült a családban, de én csak 2013-ban aktivizálódtam. A fideszes alkotmányozási folyamat, az Alkotmánybíróság meggyengítése, a választási törvény megváltoztatása, a médiarendszer átalakítása és a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása mozdított ki a passzivitásomból. Ha valaki ennyire rendszerszinten alakítja át közös államunkat bármiféle egyeztetés nélkül, és úgy kormányoz, hogy azzal a saját körein kívüli csoportok érdekeit súlyosan sérti, akkor ott tenni kell valamit.

Édesanyja miként éli meg, hogy maga bárhol szóba kerül, az áll a szalagcímben: Göncz Árpád unokája, és nem az, hogy Göncz Kinga fia?

Fontosabb kérdés közöttünk, hogy kicsit tart a burjánzó politikai érdeklődésem lehetséges következményeitől. Ő is úgy tartja, hogy a politikának tisztességes hivatásnak kellene lennie, de a magyar belpolitika olyan brutálissá vált, az egymás ellen vívott harcok olyan mélyre süllyesztették, hogy aktívan nem lehet sokáig részt venni benne.

Nincs igaza? Az első karaktergyilkossági kísérletet már el is követték ön ellen: édesapjával közös cégük jelentős EU-s támogatáshoz jutott édesanyja minisztersége idején.

Abban semmi igazság nincs. Egy nagy nemzetközi konzorcium, melyben apám cége alvállalkozó volt, elnyert egy uniós pályázattal kapcsolatos munkát még az előtt, hogy anyámat miniszterré nevezték ki. Anyámnak semmi ráhatása nem volt erre a döntésre, nekem viszont most van először alkalmam arra, hogy ezt a fideszes hazugságot cáfoljam.

Távol áll tőlem, hogy tippeket adjak ellenfeleinek, de mi lenne a válasza, ha idegenszívűséggel vádolnák? A fél életét külföldön töltötte, német a felesége...

Érzelmi értelemben soha nem hagytam el az országot. Másrészt nem 1956-ban vagyunk, hogy aki átlépte a határt, és disszidált, az előtt örökre lezárult a visszaút. Én éppen a kényelmes brüsszeli életformámat készülök feladni azért, hogy tehessek is valamit az ország jobbításáért.

Lendít az ügyén, hogy Göncz Árpád unokájaként indul a választásokon?

Roppant nagy segítség, hogy a mai napig sokan pozitívan gondolnak az ő elnöki tevékenységére, ami egy egész élet munkájának, hitelességének az eredménye volt. De olyan magasra tette a mércét, aminek nem lesz könnyű megfelelni. Nemcsak a sajtó rója fel nekem, hogy nagyapám unokájaként nem összefogáspárti szervezetben politizálok, hanem a közvetlen környezetemben sem mindig vagyok ezzel túl népszerű.

Amikor a család nevében a nagyapját búcsúztatta, azt mondta, megtanulta tőle, hogy ki kell állnunk a magunk képviselte értékek mellett. Mely értékeket tart fontosnak?

Amit tőle tanultam, és ami bennem is folyamatosan fölmerül, az a tisztesség és a hitelesség szerepe a politikában. Személyes életpályámból adódóan pedig a világra nyitottság igenlése.

Ott lesz képviselőjelölt, ahol a család is voksolt. Milyen emlékei vannak a Bécsi úti bérházról, ahol akkor még műfordító nagyapja jó negyven évig élt Zsuzsa asszonnyal?

Nagyapám jelentős könyvtára és a neki járó Economist tornyosuló sok-sok évfolyama. Annak idején Magyarországon nem sokan olvasták ezt a brit hetilapot, de őt a börtönben utasították a külföldi sajtó figyelésére. A káderek ugyanis '56 után nem tudtak idegen nyelveket, így abszurd módon a politikai foglyokkal fordíttattak magyarra fontos cikkeket. Volt egy barátja Vancouverben, aki a húgomnak előfizetett a National Geographicra, ami nagy kincsnek számított, természeti felfedezéseket lehetett tenni általa.

Mások külföldre küldik tanulni a gyerekeiket, a magukéi eleve ott élnek. Nyugdíjaskorig tartó állása van Brüsszelben, nyugat-európai fizetése. Akkor mégis mi ambicionálja?

Míg külföldön éltem, láttam, hogyan működik a kritikus gondolkodásra felkészítő oktatás, a betegeket tisztelő egészségügy, vagy akár a demokratikus vitakultúra a jóléti demokráciákban. Borzasztóan szeretném, ha ezeket itthon is megvalósítanánk. A meglévő kapcsolatrendszeremmel és tapasztalataimmal szeretnék hozzátenni egy olyan közösséghez, amely Magyarország megreformálásán dolgozik. Most még ingázom, hetente egyszer-kétszer hazarepülök, de hamarosan visszaköltözöm Budapestre. A családom is imád itthon lenni; a fiúk kedvence természetesen a Balaton.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA
sport
rossi46rossisport2017 október. 22, vasárnap 09:17 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Mit lehet erre mondani?
Ahogy a pedofiloknak, uúgy ezeknek is levágnám ..., ennyi!


„Végig fognom kellett a nemi szervét, amíg a rendezését nézte”

Urfi Péter
ma 8:04
Az elmúlt napokban hét nő mesélt nekünk részletesen Marton Lászlóról.
Sárosdi Lillán kívül mindenki névtelenül nyilatkozott, de ha bíróságra kerül az ügy, többen tanúskodnának.
Az első és az utolsó eset között majdnem 50 év telt el, mégis sok bennük a hasonló motívum: a Vígszínházért rajongó fiatal lányok, fogdosás a nézőtéren, kocsikázás a budai hegyekben, a nemi szervre szorított kéz és fej. És a fagyizás.
Marton László rágalomnak nevezte Sárosdi Lilla állításait, és mást akkor sem akart nyilatkozni, amikor szembesítettem vele, hogy újabb áldozatok léptek elő.
Marton László gazdag életművére éppen most került volna fel a korona.
Korábbi Kossuth-díja mellé tavaly elnyerte a Prima Primissima díjat, idén nyáron megjelent a pályáját összegző életrajzi könyve, jövőre pedig minden bizonnyal kitüntető pompával ünnepelték volna, hogy a XIII. kerület díszpolgára, a Színművészeti Egyetem professor emeritusa kerek félévszázada a Vígszínház tagja. Az ország legnagyobb prózai színházának vezéralakja volt ebben az ötven évben: először főrendezőként, két évtizeden át igazgatóként és 2009 óta megint főrendezőként. A hosszú karrier egyik ékköve, minden idők legsikeresebb magyar zenés játéka szintén jubilál: a 30 éve műsoron lévő A padlás ősszel átlépi az egymilliós nézőszámot. Nemrég pedig útjára indult új sikerszériája, a szakma és a közönség által egyaránt lelkesen fogadott zenés előadás A Pál utcai fiúkból.
A Marton memoárjához írt ajánlójában Hegedűs D. Géza úgy fogalmaz: „Ebben a fontos könyvben feltárul egy korszakos magyar művész gazdag életének mentális térképe sok-sok szereplőjével, városaival, országaival, földrészeivel, melynek közepében ott ragyog a Vígszínház, Marton László rendezői, színházvezetői, színészpedagógusi életművének legfőbb alkotóműhelye.” Presser Gábor, aki nem csak A padlás, hanem a legendás Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról zeneszerzője is volt, ezt írja: „Olvasom Marton könyvét. Ismerős történetek közt homályos részletek jönnek föl, vagy épp olyanok, amelyekre én e könyv nélkül már biztos nem emlékeznék. És most tudok meg dolgokat, amelyek a sok-sok év alatt a közelemben játszódtak le, amelyeket észre se vettem vagy nem értettem…”
PRESSER NEM TUDHATTA, HOGY A HOMÁLYOS RÉSZLETEKRŐL SZÓLÓ MONDATAI NÉHÁNY HÓNAPPAL KÉSŐBB MENNYIRE MÁSKÉPPEN HANGZANAK MAJD.

Fotó: Czimbal Gyula/MTI/MTVA
Október elején a Vígszínháztól nagyon messze, New Yorkban két világlap cikket közölt egy hollywoodi producerről. A Harvey Weinstein szexuális zaklatásait bemutató írások hatása azóta az egész világon érezhető, de nem volt törvényszerű, hogy ez a magyar színházi életet is felforgassa. Ha Sárosdi Lilla nem dönt úgy egy napsütéses szombati napon, hogy a Facebookon közzéteszi húsz évvel ezelőtti traumatikus élményét, akkor Marton Lászlót jó eséllyel nem vonja kérdőre senki. És a színházi közeg megreformálásáról sem kezdődött volna ilyen intenzív gondolkodás.
Ez a cikk hét nő történetét mondja el. Az egyes esetek részletes bemutatása talán segíthet túllépni az azonnali és leegyszerűsítő ítélkezésen, és nemcsak Marton László tetteit, hanem az ezeket lehetővé tevő színházi viszonyokat, az áldozatok reakcióit és tágabb értelemben a szexuális zaklatás működésmódját is kicsit jobban megérthetjük.
A történetekben sok a közös. A Sárosdi Lilla kivételével egyaránt névtelenséget kérő nyilatkozók mind fiatal, 18-23 éves lányok voltak, amikor Marton László megkörnyékezte őket. Többségük olyan helyzetben volt, hogy Marton tudott ígérni nekik valamit, vagy kifejezetten az ő jóindulatától függött a karrierjük. De többeket befolyásolt a tekintélyes művész és a Vígszínház, mint intézmény iránt érzett tisztelet is. A módszerek között szintén sok az átfedés:
A HATALMI HELYZETBEN LÉVŐ RENDEZŐ A TAPASZTALATLAN, DE LELKES LÁNYOKAT MEGINVITÁLJA A PRÓBÁIRA, AHOL A NÉZŐTÉREN MELLÉJÜK TELEPSZIK; BEÜLTETI ŐKET A KOCSIJÁBA, AMIVEL ELMENNEK EGY ELHAGYATOTT HELYRE; VAGY CSAK ELHÍVJA ŐKET FAGYIZNI.
„Pontyikának hívott”
Az első történetünk mintegy 50 évvel ezelőtti. „Balettintézeti növendék voltam, valahol 16 és 18 év között. Szegeden, a Szabadtéri Játékokon vettünk részt egy kisebb gárdával. Amire emlékszem, az a vacsora, ahova engem Marton László elhívott. Talán a Szőke Tisza nevű hajón voltunk, de ebben nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy amikor meghallottam, micsoda névsor hivatalos oda, majdnem elájultam, mert az asztalunknál hemzsegtek a Kossuth-díjasok. Igen szép lány voltam, de rendkívül naiv és éretlen. Megtisztelve éreztem magam. Az első intő jel az volt, aminek a megalázó voltát csak jóval később fogtam fel, hogy bár Marton mindenkinek bemutatott, végig Pontyikának hívott. Érti? Mint a pontyot, amit kihalászott magának! Ennyi idő után is talpig elvörösödök, ha erre gondolok.”
Miután a lány némán végigülte a vacsorát és végighallgatta a kedélyes sztorizásokat, Marton felajánlotta, hogy hazakíséri. „Nekem akkor a csók jelentette a szexuális tapasztalásaim legnagyobb mélységét. Én hülye liba, azon gondolkoztam, hogy esetleg megfogja a kezem, és talán még csók is lesz a végén. Nem az lett, hanem megfogta a kezem, és odahúzta a sliccéhez. Amikor elkaptam, újra megfogta, és visszatette. Aztán a kezemmel masszírozgatta magát. Ledermedtem, és azt hiszem, viszonylag sokáig lehettem sokkos állapotban, mire feleszméltem, kikaptam a kezem, és berohantam a kollégiumba.”
Nem lett folytatása, de a hölgy most azt mondja, hogy ez így is „maradandó emlék”, amit a megalázottság és a szégyen miatt nem tudott megosztani:
„NEM MESÉLTEM EL SENKINEK, A KOLLÉGÁIMNAK SE, A GYEREKEIMNEK SE. AMIKOR ELHANGZOTT LILLA VIDEÓJÁBAN A NÉV, AKKOR ÚJRA A FEJEMRE BORULT AZ EGÉSZ. EZ NEM UDVARLÁS VOLT. EGY FÉRFI AKART HASZNÁLNI EGY NŐT.”
„Közben nézte az előadását”
Mintegy másfél évtizeddel később, a nyolcvanas évek közepén egy 21 éves egyetemista interjút készített a Vígszínházban. „Odajött hozzám Marton, és azt mondta, járhatok próbákra. Amitől én dobtam egy hátast. Próbák alatt odaült mellém, beszélgetettünk az előadásról, én pedig nagyon büszke voltam, hogy micsoda okos ember lehetek, ha a nagy Marton kikéri a véleményemet. Gondoltam, biztos ezért ragaszkodik ahhoz, hogy minden próbán ott legyek. Jó, utólag tudom, mennyire naiv voltam. Szünetben sokszor a Vörösmarty téren „sétáltatott”, így nem látta senki a színházból, hogyan „elemeztük” a rendezését. A premier estéjén maga mellé ültetett a lépcsőre, megfogta a kezem. Na, gondoltam, kezdődik a romantika! De nem, amikor lement a fény, a kezemet ráhelyezte a nemi szervére, szorította rá. Először is sokkos állapotba kerültem, másrészt meg tudtam, hogy nem rendezhetek jelenetet a bemutató estéjén, rengetegen voltak körülöttünk, moccanni sem bírtam. Úgyhogy végig fognom kellett a nemi szervét, amíg a rendezését nézte. Onnantól nem mentem többet a színház környékére.”
A Vígszínház titkársága azonban néhány héttel később hívogatni kezdte. „Anyukám nagyon lelkes volt, hogy ennyire látni akar a nagy rendező.” Végül interjúalanyom bement Martonhoz, aki ekkor nem kezdeményezett, csak kérte, járjon tovább próbákra. „Gondoltam, ez mégiscsak a Vígszínház, hülyeség nemet mondani.” A következő időszak viszonylag problémátlanul zajlott, amíg egyik alkalommal Marton be nem hívta a rendezői szobába. Ez a kulcsra zárható kis helyiség arra szolgál, hogy a rendező távolról nyomon követhesse az előadást.
„KETTEN ÜLTÜNK OTT, ÉS EGYSZER CSAK AZT VETTEM ÉSZRE, HOGY ODAHÚZZA A FEJEMET A NEMI SZERVÉHEZ ÉS ERŐVEL OTT TARTJA. ORÁLIS SZEXRŐL BESZÉLHETÜNK, IGEN. AZT HISZEM, NEKI EZ OKOZOTT VALAMI PERVERZ ÖRÖMET, HOGY OTT VOLT EGY KISZOLGÁLTATOTT LÁNY, AKI VALAMIT CSINÁLT VELE, MIKÖZBEN Ő NÉZHETI A SAJÁT RENDEZÉSÉT.”
Ezt azonban akkor még nem értette, és pont azért találkozott újra Martonnal, hogy kiderüljön, mi ez az egész. „Valaki elfut, és soha többet nem megy vissza, de én akkor tényleg azt gondoltam, hogy ennek a szörnyűségnek egyszer át kell fordulnia valami általam is érthető kapcsolatba. Úgyhogy még visszamentem, és következett a kocsis jelenet, ami nagyon hasonlított a Lilla által elmondottakra”. Születésnapi vacsorára vitték kocsival, Marton és az a bizonyos másik férfi, akiben interjúalanyom most ráismert a „szárnysegédre”, a Sárosdi történetében önkielégítő harmadikra. „Utána már egyedül vitt el egy gellérthegyi parkolóba. Odanyomta a fejemet a nemi szervéhez, én zavaromban egy darabig ott tartottam, aztán elvettem. Valaki közben odakiabált, hogy »na mi van, te, már megint itt vagy«, úgyhogy kezdtem sejteni, hogy Marton gyakran járhat ide. Mondtam neki, inkább menjünk fel hozzám, csak ezt ne csináljuk. De nem akart feljönni. Ez volt az a pont, ahol végképp be tudtam fejezni.” De miért hívta fel magához, ha ilyeneket csinált, kérdezem. „Mert megalázott ez a helyzet, és azt akartam érezni, hogy nem egy kis ribanc vagyok, akit a parkolóban használnak, hanem nőnek tekintenek.” Mindeközben az anyja folyton kérdezgette, hogy mikor veszi feleségül a Laci.
„Évekig nem mentem a Vígszínház környékére sem. Komoly depresszióba estem, elvesztettem minden tájékozódási pontomat, ott akartam hagyni az egyetemet. Az mentett meg, hogy később összejöttem egy nagyon rendes emberrel, és ő kirángatott ebből. De a depresszió visszatért, ha bármilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, és egész életemben gyanakvó voltam a hatalommal rendelkező férfiakkal szemben.”
Sok évvel később már ismert szakemberként tért vissza a Vígszínházba, külsősként dolgozott ott többször. Néha próbálta figyelmeztetni az érintettnek vélt fiatal lányokat, de azt látta rajtuk, hogy az aggódását féltékenységnek értelmezik, úgyhogy felhagyott ezzel. „Persze, ha nekem ilyesmivel jött volna valaki, 20 évesen én is azt mondtam volna, hogy kösz, de tudok én vigyázni magamra.” Marton jó ideig semmi jelét nem adta, hogy tudná, kicsoda, és nem is próbálkozott semmivel. Egy bemutató előtt azonban a rendező megkérte, hogy üljön oda mellé a lépcsőre. Ő felnőtt emberként nem tartott már tőle, hogy zaklathatják, nem engedte volna. Ekkor, „utolsó arcon csapásként”, Marton még odaszólt neki mosolyogva:
„EMLÉKSZEM RÁD. TUDOM ÁM, HOGY KI VAGY.”
„Azt hittem, ilyenek a férfiak”
Az előző történet egyes részleteit az érintett telefonon elmesélte a HírTV-ben péntek este, és következő interjúalanyommal már azután beszéltünk, hogy látta Veiszer Alinda műsorát. „Döbbenetes volt, mennyire ugyanúgy történt minden velem is, mint a betelefonáló hölggyel és Lillával. A próbák, a kocsikázás az elhagyatott, erdős helyre, az erőszakosság. Ez egy séma.”
A 80-as évek elején, 19 éves korában kezdett el feljárni vidékről a vígszínházi próbákra. Marton nagyon szívélyes volt, „meghívott egy kólára vagy egy fagyira”, aztán egy idő után valahogy rendre úgy alakult, hogy kettesben maradtak egy kocsiban, vagy éppen egy szállodai szobában, ahová pedig többen mentek be. „Mindig az volt, amit a telefonálós hölgy mondott, hogy erővel rányomta a fejemet a nemi szervére. Én nem voltam annyira karakán, mint a Lilla. Még csak nem is húztam el a fejemet. Hagytam, hogy megtörténjen. Rosszul esett, amit csinált, de másokkal ellentétben engem nem traumatizált. Talán azért nem, mert rettenetesen naiv voltam, és azt hittem, ilyenek a férfiak, ilyen egy viszony. Benéztem.” Akkori önmagát nehéz családi háttérrel rendelkező, gyenge akaratú lánynak tartja, akit könnyű volt kihasználni. Elmondása szerint néhány alkalom volt, amikor Marton orális szexet kezdeményezett, egy alkalommal pedig le is feküdtek egymással.
„Úgy éreztem, igazi hős”
Sárosdi Lilla története is hasonlóan kezdődött, mint az előző kettő. Latinovits-rajongóként, 18 évesen ment be a Vígszínházba, ahol Marton kiszúrta, és biztatta, hogy jöjjön a próbáira. „Akkoriban, 1994-ben a színház felújítása miatt a Nyugati melletti sátorban játszott a társulat. Ott szólt, hogy elvisz, akkor ültem először a kocsijában. Nem közelített, csak beszélgettünk, egy darabig tök normálisan, aztán minden átmenet nélkül rákérdezett: szoktál arra gondolni, hogy több fiúval szeretkezel? Akkor én még szűz voltam, a férfi nemi szerv gondolata is rémisztő volt, szóval dehogy szoktam ilyesmire gondolni. De mivel megijedtem, és éreztem, hogy ezt várja, ezért igennel feleltem. Aztán elhívott az aznap esti próbára is. Hiába éreztem magam furcsán, a színház varázsa erősebb volt. Hogy én láthatom, ahogy a híres igazgató azt mondja az Eszenyinek, hogy jöjjön be jobbról.” A próba alatt leült mellé egy férfi, ugyanaz, akivel később a kocsiban találkozott. „Elkezdett Martonról mesélni, hogy milyen nehéz volt a fiatalkora, hogy ő tartotta el az anyját és hogy mennyit dolgozott ezért valami gyárban, de lám, mára idáig jutott. Mire Marton odabökte nekem, hogy na, menjünk, én már úgy éreztem, igazi hőssel állok szemben, és boldog lehetek, ha hozzám szól. Innentől a történet már ismert: fehér BMW, löttyedt hímtag, puszild meg.”
Mindezt Sárosdi többféle módon igyekezett feldolgozni. Volt olyan, amikor meg akart bocsátani neki, és maga mögött tudni az egészet, de ez nem működött. Próbálta kibeszélni magából, és ahogy telt az idő, egyre nyíltabban osztotta meg a történetét színházi körökben. Mindenki felháborodott a rendező viselkedésén, de más nem történt. Gigor Attila filmrendező, aki régi barátja Sárosdinak, emlékszik rá, hogy fiatalkorukban beszéltek Martonról. „Borzasztó visszagondolni arra, hogy eszünkbe sem jutott, hogy bárkitől is segítséget kérhetnénk. Felnőtt fejjel vádolom magam ezért, de akkor nem tudtam, mit tegyünk. Ha lehet bármilyen pozitív hozadéka ennek az egész Weinstein-ügynek, akkor talán az, hogy akikkel most ilyen történik, azok már tudják: ez nem a magánügyük” – mondja Gigor, aki az eset nyilvánosságra kerülése óta kollégáival szolidaritási petíciót indított. „Ideje, hogy a férfiak kiálljanak a férfiak által elkövetett abúzus ellen. Beszélnünk kell a kiszolgáltatottságról, hogy a jövő áldozatai tudják, nincsenek egyedül. A molesztáló pedig ezek után talán kétszer is meggondolja, hogy megteszi-e.”
„Mosolyogva, sőt kicsit szánakozva”
Van olyan is, aki bár nem kötődött a Vígszínházhoz, de Marton nála is a pozícióját akarta felhasználni. Az akkoriban egy másik színházban dolgozó nő nem tudja, hol figyelt fel rá a rendező, mindenesetre a színház művészeti titkárán keresztül behívatta magához. Nem igazán értette, mi dolguk lenne nekik egymással, de azért megjelent Marton irodájában. „Nyájasan felkínálta a lehetőséget, hogy segít elhelyezkedni egy másik színháznál. Azt válaszoltam, hogy köszönöm, de nekem tökéletesen megfelel a mostani munkahelyem. Miközben bizalmaskodva győzködött, egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Amikor megértettem, miről szól ez az egész, megköszöntem a felajánlást és távoztam.” Hangsúlyozza, hogy másokkal ellentétben ő soha nem volt alárendeltségi viszonyban Martonnal, így az kényszeríteni sem tudta semmire. „Úgyhogy én mosolyogva, sőt kicsit szánakozva jöttem ki tőle.”
Mivel nem viselte meg annyira az eset, ezért másokkal ellentétben rögtön tudott mesélni róla. Kicsivel később az akkori párjával egy rendezvényen odaléptek Martonhoz, mert kíváncsiak voltak, hogyan reagál. A barátja úgy tett, mintha be akarná mutatni neki, de a nő közbevágott, hogy ők már találkoztak. Marton zavartan bólogatott.
„Mintha nem tudná, ki vagyok”
„Rajongtam a Vígszínházért. Elraktam újságokat, kivágtam fotókat, megvettem a plakátokat és egy bársonykötéses könyvet is a színházról. Egy világ omlott össze bennem, amikor ez megtörtént” – meséli a nő, aki akkor, a kétezres évek közepén 18-19 éves volt. Színésznő akart lenni. Esténként úgy aludt el, hogy a Vígszínház színpadára képzelte magát.
„Elmentem minden nyílt napra is, és az egyik ilyenen ismerkedtem meg Martonnal. Úgy néztem fel rá, mint aki ennek a hatalmas birodalomnak a császára. Azt mondta nekem, hogy elmehetnék egy próbára. Valamelyik hátsó sorban ültem le, de rémlik, hogy még ott is mászkáltak emberek. Marton leült a jobbomra, és egy idő után elkezdte fogdosni a combomat. Egyre feljebb és feljebb csúsztatta a kezét. Teljesen lemerevedtem, nem értettem, mi történik. Onnantól kezdve azt vártam, hogy vége legyen a próbának, felállhassak és elmehessek. A próbaszünetben elköszöntem, ő pedig azt mondta, hogy hamarosan utazik külföldre, kísérjem el oda.”
Nem kísérte, és nem is kereste ezután. Később többször találkozott Martonnal, aki ilyenkor „úgy tett, mintha nem tudná, ki vagyok”. Nemrég megvette a könyvét, és odavitte neki dedikáltatni, hogy a szemébe nézhessen, de a rendezőn nem látszott semmi. Sokat gondolkozott azon, hogy elmondja-e a történetét, először nekem is kitérő választ adott, de Marton tagadása annyira felháborította, hogy már nem csak nyilatkozni akart, hanem ha kell, a bíróságon is támogatja Sárosdit. „Remélem, sokan Lilla mellé állnak. Azok is, akikkel megtette ezt, és azok is, akik tudtak róla. Ezt nem úszhatja meg.”
„Egyszerűen elsírtam magam”
Az utolsó történet 2015-ös, Marton ekkor már 72 éves. „Elmentem felvételizni a Színművészetire, ahol Marton nem juttatott tovább. De amikor ezt közölték velem, megkocogtatta a vállam, és kihívott az épület elé. Ott azt magyarázta, hogy ez az öt év nekem sok lenne, nem kéne ennyi időt elvesztegetnem, mert most vagyok fiatal és tehetséges és szép. Ezek sablonos dumák, de egy ilyen nagy embertől elhiszed. Biztatott, hogy menjek be hozzá próbákra, mert tök sokat tanulhatok belőle. A próbák alatt már kereste a testi kontaktust, de én azzal nyugtatgattam magam, hogy a többieket is ölelgeti, szóval ez itt a normális. Elhívott fagyizni, aztán azzal jött, hogy nézzük meg a budai panorámát, mert az olyan szép. A kocsijában valahogy mindig hozzáért a lábamhoz, ahogy váltott, de egy idő után már olyan durván tapizta a combomat, hogy alig vártam, hogy váltson, és legalább addig békén hagyjon. Mit reagáljon ilyenkor az ember? Elhúztam a lábamat, de nem mondtam semmit, nem akartam megbántani egy ilyen nagy embert.”
Marton ezután megígérte neki, hogy beajánlja vidéki színházakhoz, csak ahhoz kell egy kicsit gyakorolnia a monológokat, amiben viszont ő pont tud segíteni. „Azt mondta, hogy ne színházban próbáljunk, hanem nyugodtabb helyen, egy lakásban. Első alkalommal még csak célozgatások voltak, hogy a hálószobát még nem is láttuk meg egyéb olcsó szövegek. Másodszorra már úgy mentem oda, hogy ha továbbra is ezt csinálja, akkor otthagyom. És csinálta, véletlenül hozzáért a mellemhez meg ilyenek, és akkor én, hogy Tanár úr, nekem az az érzésem, maga többet akar tőlem. Mire ő, hogy ezt nem gondolod rosszul. Egyszerűen elsírtam magam. Marton nézett, aztán azt mondta: jajj de szép vagy, amikor sírsz. Utána jött a sértődés meg a lelki zsarolás, hogy jó, akkor nem is kell többet találkoznunk. Én meg mondtam, hogy hát szerintem sem.” Ezután Marton egyértelművé tette, hogy erről nem kéne beszéni: „milyen szép, hogy ez a mi kettőnk titka marad”.
Találkozni tényleg nem találkoztak, de telefonon beszéltek, amikor felvételizett a kaposvári színészosztályba. „Mondta, hogy hívjam fel, ha kiderül. Nem vettek fel, ami nem csoda, amennyire a lelkem romokban volt. Ezt majd mi együtt megoldjuk, ilyeneket mondott, meg hogy hiányzom. Akkor pontot tettem a végére, hogy ne, ezt hagyjuk, én nem akarom.” Most azt mondja, ez a tapasztalat vezetett oda, hogy lemondott a színészi pályáról, és sok pályakezdő társától eltérően nem próbált meg újra felvételizni sehová. A Színművészetire járó diákok közül viszont többeket figyelmeztetett, hogy
„VIGYÁZZANAK, MERT NEM OLYAN KIS NAGYPAPA Ő, MINT AMILYENNEK MUTATJA MAGÁT”.
Utána
A Színművészeti Egyetem és a Vígszínház nehéz helyzetbe került a botrány kirobbanása után. Marton rágalomnak nevezte Sárosdi Lilla történetét, illetve általánosságban minden elhangzott vádat: „a személyemmel kapcsolatos állítások valótlanok” – írta utódjának, Eszenyi Enikőnek és az egyetem rektorának. Azzal, hogy Marton mindkét helyen önként felfüggesztette a tevékenységét, kicsit könnyebb lett a helyzetük, de így is kemény kríziskezelés vár a két neves intézményre.
A Vígszínház kétmondatos nyilatkozatáról még azt sem lehet eldönteni, hogy Martont vagy Sárosdit ítélik-e el vele. A Színművészeti érdemben reagált, de azt írták, hogy amíg nincs hatósági döntés, nem tudnak lépni. A hallgatók csütörtök este fórumot tartottak, ahol információink szerint Marton védelmében és ellenében is többen felszólaltak. Az egyetem egyik oktatójával folytatott beszélgetésből az derült ki, hogy sokan megzuhantak ettől az egésztől. Nehéz feldolgozniuk, hogy ilyesmi történhetett régi kollégájukkal, akit sokan kiváló tanárnak tartanak; de az is megviseli őket, hogy a Facebookon és magánlevelezésekben sokan eleve rosszhiszeműen állnak hozzájuk. Nem csak a fent említett oktató, de Marton egyik korábbi munkatársa, egyik volt diákja, egy ismert kritikus, sőt a fent nyilatkozó érintettek közül is többen állították, hogy bár voltak intő jelek és biztos tudtak róla néhányan, nem igaz, hogy Marton molesztálási szokásai közismertek lettek volna. Most mégis mindenkire gyanú vetül, aki közel állt hozzá.
Az egyetemen felmerültek már konkrét intézkedések, mint például egy online felület, ahol névtelenül jelenthetők a zaklatási esetek, vagy egy független pszichológus alkalmazása. A Független Előadó-művészeti Szövetség kezdeményezte, hogy a szakma közösen alakítsa ki „a megelőzést szolgáló tájékoztatás és az áldozatsegítés protokollját”. Vagyis vannak kezdeményezések rendszerszintű reformokra, amelyekre valóban szükség lenne, és nem csak a színházban. Azt ugyanis szinte mindegyik érintett nő hangsúlyozta, hogy
KORÁNTSEM MARTON LÁSZLÓ AZ EGYETLEN A MAGYAR SZÍNHÁZI ÉLETBEN, AKI ILYEN MÓDON ÉL VISSZA A HATALMÁVAL, ILLETVE HOGY A SZEXUÁLIS ZAKLATÁS NEM A SZÍNHÁZI ÉLET KÜLÖNLEGES JELENSÉGE, HANEM ÁLTALÁNOS TÁRSADALMI PROBLÉMA.
A tisztázásban és a továbblépésben mindenesetre sokat segítene, ha Marton László szembenézne a vádakkal, ezért többször kerestem már csütörtökön is. Akkor kinyomta a telefont. Szombaton sms-ben közöltem vele, hogy hét áldozat mondja el a történetét egy cikkben, amiben őt is szeretném megszólaltatni. Azt válaszolta, hívjam fel. A telefonban azonban hiába kínáltam fel a lehetőséget, hogy részletesen reagáljon az elhangzottakra, ezzel nem kívánt élni. Azt mondta, meg fogja találni a módját, hogy később elmondja a véleményét.

sport
rossi46rossisport2017 október. 16, hétfő 12:43 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi

Ahogy látom az első birka már be is esett ezért ...
sport
Feltartott_Ujjsport2017 október. 16, hétfő 12:36 Válasz a hozzászólásra
sport

Feltartott_Ujj
Ki nem szarja le?

VALAKI talán tőled szeretne tájékozódni?
sport
rossi46rossisport2017 október. 16, hétfő 12:24 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
drakarakok ..., kisujjak ..., cöf-ök ..., bájerzsótik ..., habonyok magyarországa ..., igen, így kisbetűvel!!!


2017. október. 16. 11:48 2017. október. 16. 12:05 ITTHON
Az Index híres újságírója panaszkodni akart, véresre verték a gyorsétteremben




szerző:
hvg.hu

14
Értékelje a cikket:
Köszönjük!
Vasárnap este a Király utca körút sarkán található gyorsétteremben elverték Szabó Zoltánt, az Index tartalomfejlesztési vezetőjét, legendás kritikusát.

Az esetet így írja le Szabó Zoltán: egy közeli italkostolásról tért be a KFC gyorsétterembe. A sorban elbeszélgetett egy párral, amelynek férfi tagja felismerte a portál videóiból. A pár végül rendelés nélkül távozott, Szabó sorra került, de ekkor közölte vele a pultos, hogy csak elvitelre lehet kérni. Az újságíró ezt követően megkérdezte: nem lehetett-e volna esetleg ezt a sor elejére kiírni, és akkor nem ácsorgok itt annyit.


“De lehetett volna. Ha nem kérsz semmit, kiállnál a sorból?” – hangzott a felelet, Szabónak pedig ezen a ponton egy kicsit sok lett. Azt írja, nem igazán hasonlít William Fosterre az Összeomlásból, nem akarna fegyverrel hadonászni, csak mert fonnyadt a saláta a hamburgerben, de az elmúlt pár nap megviselte. "Találkoztam már flegmán értetlenkedő bolti eladóval, nagyon elfoglaltan megvárakoztató felszolgálóval, és egy étteremvezetővel, aki arra a kérdésre, hogy miért nincs éppen nyitva a konyha, annyit válaszolt, hogy csak" – írja.

Így aztán kikérte a vendégkönyvet. Csak annyit akart írni:

Bunkó a kiszolgálás. Üdvözlettel: Szabó Zoltán
A pénztáros viszont azt mondta, nincs panaszkönyv. Ott szokott lenni, de most nincs. Erre Szabó kérte, hívja oda az üzletvezetőt. Ő érkezett is, kezében egy A4-es, üres fénymásolópapír, hogy oda lehet írni. Szabó mondta, hogy ez nem lesz így hiteles dokumentum.

Ekkor szólt bele a beszélgetésbe a megtermett biztonsági őr: "kidobjam?" Az üzletvezető meg gyorsan rövidre zárta a vitát a papírlappal és a panaszkönyvvel: “Dobd ki”.

Az őr egyszerűen megragadta Szabó leírása szerint és irtózatos erővel végigráncigálta az éttermen, majd kidobta az ajtón.

Amikor kissé döbbenten felnéztem, csak annyit tudtam kérdezni, hogy ugye nem fogsz még megütni is? Ekkor ütött meg először. Ököllel.
Szabó azt írja: leesett a szemüvege, orrát elönti a vér. Elővette a telefonját és szólt a biztonsági őrnek, hogy felvesz mindent és visszamegy, beszél az üzletvezetővel. A videó szerint ezután már csak annyit ismételgetett, hogy ez most komoly? Felvétele van arról, ahogy többször megüti az őr, amíg a földre nem esik. Ezután hívta a rendőrséget. A biztonsági őrt garázdaságért állították elő, Szabót sértettként hallgatták ki, miután a száját több öltéssel összevarrták a balesetin.

Azt írja, azért állt elő a Facebookon történetével mert:

Semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy egyetlen pillanatra azt érezzem, hogy legalább a multinacionális nagyvállalatok nem úgy működnek ebben az országban, mint valami MGTSZ. Hogy hiába a rendszerszintű erőszakosság, meg hogy újból terjed, hogy hiába van igazad, kussolj, de legalábbis beszélj halkan, tisztelettel az elvtárssal, a kapitalizmus azért még működik, és képes kezelni az ilyen jellegű hibákat.
Azt kérdezi a KFC-t is működtető Amresttől tudja-e garantálni, hogy

lelkiismeretesen választják ki a biztonsági őröket?
kivizsgálják-e, hogyan hiányozhatott a panaszkönyv?
mit tesznek azért, hogy az üzletvezetők képzésébe beépüljön a panaszkezelés?
Szabó követeli, hogy a felmerülő orvosi költségeken túl 500 ezer forintot fizetne kártérítésként az Amrest, mert a munkatársuk a boltjukban nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott egy vendégnek. Azt szeretné, ha a cég november 1-ig átutalná az összeget egy általa meghatározott, gyermekekkel, szegényekkel és elesettekkel foglalkozó alapítvány számlájára. Pereskedni nem akar, de Európában szeretné érezni magát.

És a felmerülő kritikusoknak is rögtön válaszol. Például azoknak, akik azt mondanák, egy részeggel ez joggal történhet meg. Az orvosi látlelet szerint nem volt részeg – rögzíti, de elismeri, hogy nem köptem ki a viszkiket kóstoláskor. Hangsúlyozza, hogy egyszer sem ütött vissza, és semmilyen, felületi sérülést sem okozott a biztonsági őrnek.

Egyszerűen hagytam hogy hülyére pofozzon.
Hogy ezt miért a hvg.hu ismerteti és nem az Index? "Sokat gondolkoztam, hogy jó-e, ha ezt kiírom magamból, azzal a vicces felhanggal, hogy én vagyok jelenleg a magyar sajtó önkéntes KFC-szóvívője, a legnagyobb rajongó, erre még engem is laposra vernek. De aztán úgy döntöttem, hogy nincs is annál rosszabb, mint amikor az újságíró a lapot és a nyilvánosságot kalapácsként lengetve intézi el az ügyeit" – vallja Szabó.

Én nem azt szeretném, ha engem többet nem vernének meg a KFC-ben, hanem azt akarom elérni, hogy a részeg bulizókat, de még az apróval betévedő hajléktalanokat se bántsák – írja, és hozzáteszi: éppen ezért nem zavar, sőt szeretném, ha ezt a posztot megosztanátok, esetleg cikket írnátok belőle.

Az ügyben kerestük az Amrest Kft képviselőjét, de csak későbbre ígért tájékoztatást.

sport
rossi46rossisport2017 október. 16, hétfő 08:53 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Elvileg jöhet Handó Tündénél is rosszabb vezető, de ezt belülről most nehéz elképzelni

erdelyip JOG ma 7:11 33 175
Robbanás közeli helyzet van a bíróságokon, az eddig csendben lévő vezetők is nyíltan felemelik a hangjukat.
Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája adott interjút a 444-nek.

Fotó: Halász Júlia
444: Ha jól tudom most éppen fut egy vizsgálat ön ellen. Olyat mondott, amit egy bírónak nem szabad?
Szepesházi Péter: Megjelent több olyan írásom, interjú is, amiben kritikát kap az igazságszolgáltatás rendszere és Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal vezetője is. Ezeknek a kritikus véleményeknek nem örülnek, és annak sem, ha sok emberhez eljutnak. A konkrét vizsgálat arról szól, hogy az emberek nem kapcsolják-e össze Egyéni Bírói Felelősség és Függetlenség Fórum oldalán megjelenő más véleményeket az én személyemmel, és ez, továbbá az a körülmény, hogy alapítója voltam az oldalnak, többször megjelennek ma is ott az állásfoglalásaim, nem ütközik-e a bírói szólásszabadság törvényi korlátaival. Ennek az oldalnak egyébként régebben a szerkesztője voltam, de tavaly ősz óta már nem.
Direkt próbálja feszegetni a határokat, hogy meddig lehet elmenni?
A törvényi szabályozást mindig betartom, annak nem megyek el a határáig, ebben az értelemben nincs szó polgári engedetlenségről. Viszont kialakult itthon a törvényi szabályozáson túlmenő gyakorlat, ami arról szól, hogy nem illik bírálni. Csak a sikerekről lehet beszámolni, az 50-es évek termelési regényeit idézve. Félelem van, és ehhez nem akarok alkalmazkodni, mert megöli a lelket. Sokkal jobb nyíltan kimondani, hogy a császár meztelen, és ezzel másokat is felszabadítani kicsit az igazságszolgáltatás álszent körülményei alól, ahová be vannak kényszerítve. 2012-13-ban mindenki reménykedett, hogy magunk mögött tudhatjuk a korábbi rendszer, a Lomnici- és Baka-féle Országos Igazságszolgáltatás Tanács anomáliáit, és létre lehet hozni egy jól működő szigetet. Handó Tünde nagyon tehetséges ember, bíró, vezető, de az a centralizáció és önkény, amit megvalósított, minden erényét, és kezdeti eredményét lerombolta.
Hol lehet a legjobban tetten érni a központi önkényt?
Még a Parlamentben is rákérdeztek a képviselők Handó Tünde legutóbbi meghallgatásán, hogy miért nyilvánít eredménytelennek ennyi vezetői pályázatot. Előfordulhat egy szervezetben, hogy egy pozícióra nincs megfelelő jelölt, de hogy ennyiszer, ráadásul olyan embereknél, akik korábban alkalmasak voltak vezetőnek, ez kicsapta a biztosítékot.
Hogy néz ki egy ilyen érvénytelenítés?
Meghirdetnek egy vezetői pályázatot, elindulnak rajta többen, van egy véleménynyilvánító szavazás, aztán ezt Handó érvénytelennek nyilvánítja és esetleg megbíz valaki fél-egy évre a feladat ellátásával, akár olyat is, aki el sem indult. Olyan helyzet jöhet létre, hogy egy év múlva, a következő pályázaton már csak az indul el, akit megbízottként kiemelt. Állandóan ilyen érvénytelen pályázatokról lehet olvasni a bírósági közlönyben.
Azért hogy kit neveznek ki bírósági vezetőnek, ez elég távol van az állampolgároktól...
Pedig nagyon is érint ez mindenkit. Ha a vezető egy önkényesen kiválasztott személy lesz, aki pedig motivált volt, azt félreállítják, akkor csorbul a szakmaiság. Ezek az emberek vezetik helyi szinten a bíróságokat, az igazságszolgáltatást. Ők is állítják például össze a kollégáiknak azokat a szakmai anyagokat, amik a bonyolultabb ügyekben segítenek döntést hozni. Egy jó vezető esetleg mer vitatkozni a felülről jövő anyagokkal, iránymutatásokkal, ha ezt érzi helyesnek szakmailag. Ha nem a pályázaton dől el, hogy kiből lesz vezető, hanem olyan kerül pozícióba, aki nem pályázott, akit Handó Tünde nevezett ki egy évre, akkor csorbul az állampolgár érdeke, mert nem biztos, hogy a legszakmaibb ítéletet kapja.
Ez egy elvi veszély, vagy volt már, amikor konkrétan látszott, hogy károkat okoz ez a kinevezési gyakorlat?
Székely Gábor nagykanizsai bíró alkalmatlanná nyilvánítását egy olyan törvényszéki elnök kezdeményezte, aki nagyon kevés szavazatot kapott az első vezetői pályázaton. Aki azt érzi, hogy más kegyelméből, és nem a saját szakmai teljesítménye alapján lett vezető, ott nagyobb a veszélye annak, hogy ő is önkényes döntéseket hoz, vagy úgy gondolja, hogy ki kell találnia a felsőbb elvárásokat.
Nincs itt ellentmondás? Az igazságszolgáltatáson belülről jönnek jelzések, hogy sok minden nincs rendben, de kívülről mégis olyasmit látni, hogy a bíróságok még sokszor tudnak szakmai módon a politikától függetlenül működni, amire Magyarországon kevés közintézmény képes.
Van persze modern, felvilágosult ellenállás is a bírák között, de egy kicsit hasonlít a helyzet például a vármegyei ellenálláshoz. A magyar kisnemesség az akkori társadalmi viszonyokat konzerválva, mindenféle reformot elutasítva szállt szembe a Habsburg uralkodókkal, de maga a szembeszállás mégis helyes volt. 1997 után fokozatosan egyre erősebb lett a bírói belterjesség, a megyei elnökök akkori koalíciója minden reformot levert. Ennek abszurd módon van egy maradványa, hogy most, amikor veszély lehet - csak “lehet”, mert bizonyítékunk nincs rá - hogy a végrehajtó hatalom bevonatkoztatna az igazságszolgáltatás ügyeibe, ha akarna, jobban mint korábban, akkor ez ellen van egy dacos ellenállás, aminek a kérdésben felvetett döntések megfelelnek. Közben a valóság az, hogy bár fontos témákban születnek olyan ítéletek, amik nem vádolhatóak politikai elfogultsággal, de vannak témák, ahol meg tömegesen születnek olyan ítéletek, amikkel nagy a baj, nem is az eredményükkel, hanem a gyakran sematikus jelleggel. Ott nem intakt a bírói kar.
Melyik területen?
Például a devizahiteles ügyekre gondolok, és itt jön be újra a vezetői pályázatok és a szakmai anyagok témája is, hogy azok hogyan befolyásolják az állampolgárok ítéletét. Ezek általában nagyon bonyolult, szerteágazó perek. Főleg a fővárosban dolgozó bírák teljesen ki van zsigerelve. Ebben a helyzetben ha lejön a Kúriáról egy pár bekezdéses anyag a devizahiteles ügyekkel kapcsolatban, akkor ezek a túldolgoztatott bírók nem azt fogják mondani, hogy elolvasom ezt is, meg ezen kívül még egy csomó másik anyagot, utánanézek az uniós és nemzetközi gyakorlatnak, megnézem a szakkönyveket. Ehelyett átmegy rajtuk a felülről jövő akarat, mint kés a vajon.
Akik nem keresik a konfliktust a rendszerrel, és amúgy is túlterheltek, azoknak áldás egy ilyen felülről érkező anyag, ami aztán sorvezető lehet az ítélkezésben...
Igen. Miközben azt sem lehet tudni például, hogy milyen forrásokból dolgozott a Kúria jogegységi tanácsa, akinek a tagjait szintén ügyelosztási rend nélkül jelölik ki. Folyik most egy per, hogy adják ki a szakmai anyagok listáját, ami alapján dolgoztak a devizahiteles jogegységi eljárásokban. Hallani olyasmit, hogy esetleg azért nem adják ki, mert olyan egyoldalú az összeállítás. Bizonytalan hátterű vagy egy oldalról jövő szakmai anyagok kerülhetnek be a rendszerbe, és nehéz azt várni, hogy ezeket, vagy bármilyen anyagot megfelelő kritikával kezeljenek a túlterhelt bírók.
Mi a jellemző devizahitel-ügy, ami a bíróság elé kerül, és mi az a tömeges probléma, amiről korábban beszélt?
Olyan devizahiteles szerződésekről is kell dönteni, ahol akár a szerződés tartamában, akár a tájékoztatásban az árfolyam-kockázattal kapcsolatban a fogyasztóvédelem minimuma sem érvényesült.

Fotó: Halász Júlia
Az 52 oldalas szerződésben egy bekezdés apró betű van az árfolyam-kockázatról...
Igen, csak apró betű van, csak formális a tájékoztatás. Aztán az eset körülményeiből kiderül, hogy sürgették az ügyfelet, azt mondták neki „Tessék már aláírni, két percünk van”. Az ügyfél meg várta a hitelt, és senki sem mondta neki, hogy „Itt álljunk meg egy percre, tessék figyelni, mert ez a rész fontos!”
És ezekben az ügyekben mi a gyakorlat?
Az említett jogegységi határozatok alapján majdhogynem azt kell mondani, hogy a fogyasztóvédelem érvényesült, vagy nem érvényesült ugyan, de ez nem jelenti a szerződés teljes érvénytelenségét. Ennek az eredménye aztán a kilakoltatás, olyan döntések, amikben a pénzügyi fogyasztóvédelem alapjai sincsenek meg, és amik nem felelnek meg az uniós jognak sem.
A másik oldalon gondolom az az érv, hogy ha elkezdik a bíróságok kimondani az érvénytelenségeket, az veszélybe sodorja a bankrendszert, aminek súlyosa hatása lehet a gazdaságra, és ezt nem akarják felvállalni.
Lehet, hogy aki a rendszer legtetején a szakmai iránymutatást kiadja, annak ez van a fejében, ez persze nem jogi érv. Az a baj, hogy nincsenek olyan körülmények, hogy a bírák maguktól utánanézzenek, és megismerjenek más álláspontokat is. És itt jön megint a vezetők kiválasztása, akik sok esetben nem bátorítják az embereket, hogy igen, ennek még olvass utána, úgy alakítsd ki a saját álláspontodat. Az érdekli őket, hogy miért csak hat ügyet zártál le eddig, és miért nem nyolcat. A megfelelő oktatás hiányában, a hierarchikus szervezetből adódóan, a rossz értelemben vett tekintély- és államelvűség miatt a magyar bírói karban viszonylag ritka, hogy valaki fogja magát, és összevessen egy magyar jogszabályt vagy jogegységi határozatot az európai vagy akár a nemzetközi emberi jogokkal.
Máshol is van ilyen súlyos probléma?
A széles étlapról a bírói alkalmassági vizsgálatokat is ide lehet sorolni. Ez most egy rendkívül szubjektív eljárás, miközben szerintem csak a legobjektívebb, számokkal kifejezhető dolgokat lehetne egy bírón számon kérni azzal a téttel, hogy elveszik az állását. Most van olyan értékelés, ahol ikszelni kell, hogy pl. egy bíró “lényeglátásban” megfelelt, vagy nem felelt meg. Ez a bírói függetlenséghez tartozik, én másban látom a lényeget, mint egy kollégám egy hasonló ügyben.
Hány ilyen alkalmassági vizsgálaton van túl?
Én 2003-ban kezdtem, akkor hat évente volt a rendszeres alkalmassági vizsgálat, most már ez csak nyolc évente van. 2006-ban volt egy vizsgálat, aztán 2011-ben, amikor Ravasz László kollégámmal sokat kritizáltuk az OIT rendszerét, akkor jött egy rendkívüli vizsgálat. Közben azt is megtudtam, hogy vizsgálaton kívül is készültek rólam néhány oldalas anyagok, amiket az akkori megyei bírósági vezetőmhöz juttattak el 2007-2008-ban, 2011-ben. 2020-ban esedékes a következő rendes alkalmassági.
Kihúzza addig rendkívüli alkalmassági vizsgálat nélkül?
Remélem. Helyi vagy megyei elnöki, vezetői szinten nem tapasztalok visszaélést. Inkább az Országos Bírósági Hivatal felől jönnek furcsa jelzések.
Hogy került ebbe a belső ellenzéki szerepbe?
A legelején én sem voltam ilyen bátor. Amikor először védekeznem kellett, mert kezdő bíróként nyilván voltak hibáim, de az alkalmatlanság vádja nem volt megalapozott, akkor még elfogadtam, hogy csak illedelmesen szabad védekezni. Csak az egyharmadát lehetett kimondani annak, amit gondoltam. Akik engem akkor a háttérből segítettek tanácsokkal, azt mondták: “Péter, nagyon finoman mondd csak, hogy valami nem úgy van, ahogy vádolnak téged, ne legyél túl heves”. Ha önkritikát gyakorol az elvtárs, akkor még egy ideig megúszhatja. Én egy idő után erre azt mondtam, hogy nem. Rájöttem, hogy ez megöli a lelket. Utána hiába voltak esetek, amikor majdnem eltávolítottak a bírói karból, mégis erősebbnek éreztem magam, mint mikor először, óvatoskodva úgymond "megúsztam".
Hányan vannak a rendszeren belül, akik osztják a kritikus véleményét?
Ha az ember megnézni az Országos Bírói Tanács legutóbbi pár ülésének a jegyzőkönyvét, akkor azt látja, hogy nagyon elszaporodtak a kritikus hangok, már-már úgy működik a tanács, mint a bírák parlamentje, egyébként nagyon helyesen. Lehet, hogy az ott felszólaló vezetők pozitív motivációja más, mint az enyém, vagy éppen velem szemben is kritikusak, de szerintem most robbanás közeli a helyzet. Handó Tünde 2012-ben beígért egy csomó dolgot, például munkateher kiegyenlítést, jobb körülményeket, ezek nem valósultak meg. A vezetők egy részét ez őszintén zavarja, de akit nem, már annak is fel kell szólalnia, mert alulról, a bíróktól jön a nyomás, hogy csináljatok, mondjatok már valamit, és akkor fel kell mutatni, hogy nézzétek, hát én itt szóltam, hogy nincsenek rendben a dolgok. Sajnos azt látom az ülések jegyzőkönyveiből, hogy Handó Tünde ezen meg van sértődve.
Amikor azt lehet látni, hogy papíron független intézményeket hogyan működtetnek ebben az országban, akkor nincs önben, vagy a szervezet tagjaiban félelem, hogy lehet Handó Tünde önkényes, lehet, hogy nem váltotta be a vezetéséhez fűzött őszinte reményeket, de még rosszabb jön helyette?
2012-ben Handó Tündét úgy fogadtuk, hogy ő belsős, szakmabeli, nagyon jó bírósági elnök, modern, igazi reform alkat. Az ígéreteiből, elképzeléseiből semmi sem lett. Mindig minden lehet rosszabb, de ezt most belülről nagyon nehéz elképzelni.
sport
rossi46rossisport2017 október. 12, csütörtök 19:04 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi


Új földesurak a tokaji borvidéken

2017. október 12. - 13:49
GAZDASÁG


Legfeljebb tíz forintot fizet kilónként a szőlőért az állami kereskedőház. A helyiek földmutyit sejtenek, de a síráson kívül nem sokat tehetnek. - írja a nepszava.hu.

Illusztráció: MTI Fotó: Sóki Tamás
– Ne sírj, Zsuzsi! – vigasztalják az asszonyok, de a kötött sapkában, kopott széldzsekiben, mackónadrágban és kitaposott cipőben szüretelő középkorú nő sehogy sem tudja abbahagyni a sírást. A Tolcsva melletti Nyakvágó dűlőben úgy metszi le a furmintfürtöket, hogy közben sós könnyei is belepotyognak a ládába.
Pedig a felvásárló nem fizet az emberi fájdalom e különleges manifesztumaiért, amelyek ráadásul épp miatta hullanak.
A nagy kereskedőházak – köztük az állami tulajdonú Grand Tokaj Zrt. – ugyanis jellemzően hetven-nyolcvan, de van úgy, hogy csak tíz forintot fizet a zempléni minősítésű szőlő kilójáért, ha egyáltalán átveszi azt.
A Hegyközségi Tanács hivatalos számításai szerint azonban egy kiló szőlő előállításának költsége itt nagyjából 110 forint: vagyis még a kapálás, metszés, vegyszerezés költségei sem térülnek meg.
Nemcsak a korán árván marad, s gyerekkorától magányosan küszködő komlóskai asszony sír most Tokaj-Hegyalján. Meglett férfiemberekben is eltörik a mécses, amikor azt hallják a felvásárlótól: legfeljebb tíz forintot fizet a keservvel megtermelt tokaji szőlő egy kilójáért.
– Tíz forintot, érti, tíz forintot!
– emeli meg a hangját a másik soron egy férfi, s dühe a szemközti Kincsem-dűlőig szalad. A ládában halványzöld szőlőszemek keverednek az errefelé oly értékes, az aszú alapanyagként szolgáló botritiszes, megtöppedt, koncentrált cukortartalmú bogyókkal.
A felvásárló szerint lisztharmat támadta meg a fürtöket, de az évtizedek óta szőlőt termesztő férfi szerint ez nem igaz, semmi bajuk a szemeknek.
Az egyharmad hektáron gazdálkodó nyugdíjas azt mondja, inkább hazaviszi az összes termést, és magának csinál belőle bort, minthogy elkótyavetyélje a semmire.
Így ugyan egy forintnyi bevétele sem lesz az egész éves munka, fáradtság, és a permetszerekre meg napszámosokra kifizetett kiadások fedezésére, de legalább a saját borát issza majd, amiről tudja, hogy nem tíz forintot ér alapanyagának kilója.
– Nem érdekelnek a helyiek kisded játékai: lábon eladtam az egész termést tavasszal egy szlovák felvásárlónak, kilónként száz forintért úgy, hogy minden költséget a vevő állt, végezte a tavaszi munkákat, a vegyszerezést, a szüretet, mindent
– mondja egy tízhektáros gazda az Olaszliszkához közeli benzinkútnál, ahol hirtelen három-négy termelő is összeszalad délelőtt. Látszik, irigylik az előrelátó „hazafiatlant”, aki nem várta meg, míg az állami cég nagy kegyesen felvásárolja a szőlőjét, hanem jó áron külföldre értékesítette azt.
Mások arra panaszkodnak: a Grand Tokaj Zrt. idén tavasszal írt nekik egy levelet, miszerint igényt tartanak a szőlőre, ám szeptemberben mégsem álltak elő szerződéssel.
– Ha augusztusban szólnak, hogy nem veszik át a szőlőt, lett volna időnk új vevőt keresni.
Van itt egy alföldi nagy borász cégnek képviselete, azzal még lehetett volna alkudni, de most ők is lenyomták az árat, hetven forintot akarnak adni egy kilóért
– panaszkodik egy vattakabátos férfi. Volt viszont, aki megvédte a felvásárlókat, mondván: tavaly kevés volt a szőlő, idén viszont sok, így óhatatlan, hogy a minőségi szempontok kerülnek előtérbe.
Egyes vélemények szerint a Grand Tokaj Zrt. egyenesen megmentette azokat, akik előtt csak két választás állt: vagy egy fillért sem kapnak a szőlőért, vagy be kell érniük a hetven-nyolcvan, még rosszabb esetben a tíz forintos kilónkénti árral.
Kiemelt fejlesztési térség

Az Orbán-kormány 2014-ben jelentette be, hogy kiemelt fejlesztési térséggé nyilvánítja a Tokaji Borvidéket, s erre 33 milliárd forintot szán.
A hosszú távú programok közül az egyik legfontosabbként jelölték meg a „Tokaji Életpályaprogram” elindítását, amelynek célja a térség borásztársadalmának megtartása, a magasan szakképzett minőségi munkaerő kiáramlásának megállítása, a negatív demográfiai folyamatok – elöregedés, elvándorlás - visszafordítása.
A program része a Tokaji Állami Földalap, amely a minőségi szőlőtermesztésre hajlandó, de tőkehiánnyal küszködő gazdálkodókat jó minőségű szőlőparcellákhoz juttatná.
Ennek eredményeképpen a Tokaji Borvidéken a szőlőtermesztésbe ténylegesen bevont területek nagysága az évtized végére 5500-ról 7500 hektárra nőhet, és az ágazat a jelenlegi 5-6000 ember helyett 7-8000 számára biztosíthat megélhetést – olvasható a kormány víziójában.
A helyiek szerint viszont az idei szüret is azt jelzi: inkább az elvándorlás fog erősödni, s hiába lesznek majd keveseknek nagy birtokai itt is, nem marad ember, aki műveli, metszi és leszedi a szőlőt.
A történelmi borvidék, ahol egykor királyoknak, hercegeknek és grófoknak voltak birtokai, most forrong.
Sokan azt mondják: új „királyok, hercegek és grófok” veszik át apránként a területeket, s azért lehetetlenítik el alacsony felvásárlási árakkal a termelőket, hogy elkeseredésükben minél többen meg akarjanak szabadulni az ültetvényektől. Ha valaki élelmes, közel van a tűzhöz, és apránként, nyomott áron felvásárolja e birtokokat, potom pénzért, hatalmas vagyonhoz jut.
A feltételezést számok is alátámasztják: az utóbbi időben egyre több kis tulajdonos dönt úgy, hogy a kínlódás helyett inkább eladja a birtokát.
Takács László olaszliszkai hegybíró szerint tavaly ősz óta az addigi pangó „ültetvénypiac” megmozdult, sorra jelentkeztek nála azok, akik e kiszolgáltatott helyzetben inkább befejeznék a szőlőművelést.
Az eladói kínálat persze mindjárt lejjebb is vitte az árakat: amíg korábban egy átlagos, hatsoros szőlőt – ami nagyjából harmadhektár – egymillió forintért kínáltak errefelé, addigra ma egy ekkora terület, részben épp az eladási nehézségek miatt már csak félmilliót ér.

De miért nem lehet jó áron eladni és megvenni a tokaji szőlőt, miközben maga a tokaji bor keresett a világpiacon?

A helyiek szerint ennek lehetőségét az állam rontotta el, amikor néhány éve új menedzsmentet nevezett ki a Tokaj Kereskedőház – a Grand Tokaj Zrt. elődje – élére, s az új vezetők azonnal botrányt kiáltottak, mondván: át kell világítani a cég teljes árukészletét, mert nincs minden rendben a borok papírjaival.
– Ezzel azt sugallták, hogy a tokaji borokat hamisítják, miközben később kiderült, hogy rendben voltak a papírok.
Csakhogy addigra már megtörtént a bizalomvesztés.
Ha ezt véletlenül csinálták, az sem túl szórakoztató, de ha direkt, és a borvidék „olcsósítása” volt a cél, akkor meg egyenesen ördögi a terv. Igaz, hogy azóta már megint új vezetők vannak a Zrt-ben, de lám, továbbra sem lehet eladni a szőlőt, az emberek szabadulnak meg a területektől
– mondta egy borosgazda.
Köteles László, a tolcsvai Kincsem dűlőben szintén apróbb ültetvénnyel rendelkező komlóskai polgármester szerint Erdőbénye alatt, Tállya, Mád, Tarcal és Tokaj környékén már a többhektáros birtokok a jellemzők, azt a részt felvásárolta a politika és a nagytőke.
Demeter Ervin a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kormányhivatal elnöke és Lázár János a miniszterelnökséget vezető miniszter Mádon rendelkezik birtokkal, – igaz, utóbbié alig 1,3 hektár, ami inkább hobbiméretnek tekinthető –,
Mészáros Lőrinc pedig előbb Tokaj egyetlen ötcsillagos szállodáját vette meg, majd családi cégén, a Búzakalász 66-on keresztül nyomott áron, 120 millió forintért bekebelezte a korábban francia tulajdonban álló, 50 hektáron gazdálkodó bodrogkeresztúri Dereszla Pincészetet is.
Andy Vajna a feleségével, Tímeával együtt tavaly több alkalommal is megjelent a borvidéken, és konkrétan alkudott az akkor még pénzügyi nehézségekkel küszködő, szintén francia tulajdonú, csaknem 200 hektáros ültetvényen gazdálkodó Pajzos-Megyerre, ám annak tulajdonosa végül rendezte sorait, és elállt az ügylettől.
A helyiek nem tudnak arról, hogy Vajna most egy másik birtokra alkudna, de nem is zárják ki ennek lehetőségét.
Szavaik szerint Mád és Tokaj környékét gyakorlatilag már felvásárolták politikusok, államtitkárok, helyettes államtitkárok, vezető beosztású állami tisztségviselők, s a holdudvarukba tartozó gazdasági szakemberek, bankárok, gabonakereskedők, lassan kialakítva itt az urak és zsellérek új fogalomkörét.
Közszájon forog egy történet az egyik mádi politikusfeleségről, aki az alacsony bérre panaszkodó napszámosoknak azt mondta: lesz még olyan, amikor fizetségként örülni fognak egy zsíros kenyérnek is.
Köteles László azt sejteti: mivel Tokaj-Hegyalja déli területei immár elkeltek, az új földesurak most az Erdőbényétől Sárospatakig és Sátoraljaújhelyig tartó északi területre összpontosítanak.
Csakhogy itt még mindig jellemző az elaprózott birtokrendszer, ezért a termelők ellehetetlenítésével a legegyszerűbb felvásárolni a kisbirtokokat. E területeket sokan kárpótlásként kapták, s jellemzően maximum fél hektárnyi van egy-egy család tulajdonban.
Régebben az itt termelt éves bevételből akár egy kisebb autót is meg tudtak venni – árulta el az egyik hegybíró –, mára viszont a nyomott felvásárlási árak miatt leginkább a veszteség jellemző.
Tokajban most mindenki a hosszú és napos őszben reménykedik. Sokan lábon hagyták a szőlőt, mert se tíz, se nyolcvan forintért nem szüretelik le. Inkább a szerencsében bíznak: az aszúsodó szemek kilójáért akár kétezer forintot is megad a „korrekt zsidó ember” – mondják.
Így nevezik azt a tállyai magángazdálkodót, aki saját éttermében forgalmazza kis tételben készített borait, s a Grand Tokaj Zrt. helyett az aszút is felvásárolta eddig. Hozzá küldik majd a zokogó Zsuzsit is, másban ugyanis már nem bíznak. Legfeljebb a csodában.
"Néhány tucat ilyen termelőről beszélünk"
– A Grand Tokaj Zrt. a tokaji eredet-védett bor alapanyagául szolgáló szőlőt a Hegyközségekkel is egyeztetve 100, 150 és 250 forintos kilónkénti áron vásárolja fel mustfoktól függően, a terveknek megfelelően
– válaszolta kérdéseinkre Goreczky Gergely.
A társaság vezérigazgatója szerint nyolcvan forintos áron a zempléni kategóriájú szőlőt vásárolja jelenleg is a társaság, ahol alacsonyabb mustfok és magas a tőketerhelés.
Évek óta a jó minőségű szőlő felvásárlására törekszünk.
Azokkal a termelőkkel nem kötöttünk az idén Tokaji-OEM minősítésű szőlőre szerződést, akik nem a megfelelő minőségű szőlőt hozták be a korábbi években,
esetleg nem teljesítették a szerződéses feltételeket és máshová adták el a leszerződött termést, vagy akik ültetvénye nem a megfelelő egészségi állapotban volt az év során folytatott ültetvény ellenőrzések során.
Néhány tucat ilyen termelőről beszélünk, de több mint 1000 kistermelő teljesíteni tudta az elvárásokat, akikkel jó a kapcsolatunk és velük a terveknek megfelelően zajlik a szüret
– állította. Goreczky szerint eddig már csaknem 30 ezer mázsa szőlő felvásárlása és feldolgozása megtörtént a Grand Tokajnál. 2017-ben a szokásosnál nagyobb mennyiségre és minőségben egy jó évjáratra számítanak a társaság szakemberei.
nepszava.hu

sport
rossi46rossisport2017 október. 12, csütörtök 11:47 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Na, ki a gc?
Megint ...

Kilométerekről bűzlik a pályázat, amit Orbán védett a parlamentben

Sarkadi Zsolt EGÉSZSÉGÜGY ma 11:05 109 39
Hétfőn Hadházy Ákos, az LMP társelnöke Orbán Viktort kérdezte a parlamentben egy egészségügyi tenderről, amin az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) aneszteziológiai munkaállomásokat és lélegeztetőgépeket akart beszerezni. A pályázatokon a GE Hungary több százmillióval olcsóbb ajánlatokat adott, mint a többi, egymáshoz közeli ajánlatokat tevő cég, mégis megpróbálták kizárni a GE-t, mondván, nem teljesíti a követelményeket. Az LMP-s politikus szerint azért akarták kizárni az amerikai céget, hogy így egy kormányközeli vállalkozást segítsenek a győzelemhez.
A GE a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, mivel szerintük az ÁEEK által előírt feltételek csak egyetlen gyártó termékeit engednék beszerezni. A bizottság végül a GE-nek adott igazat, és 50 millió forintra bírságolta az ÁEEK-et.
Orbán erre annyival tudott válaszolni, hogy Hadházy bizonyára a GE-nek lobbizik, és annyira korrupt, hogy ilyen szintű korrupciót Orbán még soha nem látott a parlamentben.
Megszereztük a pályázatok bontási jegyzőkönyveit, amikből tényleg a Hadházy által leírtak látszanak.

Az aneszteziológiai munkaállomások beszerzésére az ÁEEK-nek összesen 1 723 800 000 forintja volt, és a 2017. május 26-i határidőig beérkező 4 ajánlat közül három nagyjából ekörül az összeg körül mozgott.
A Med & Trade Co Bt. 1 942 925 000,
a NovelMedix Zrt. 1 787 918 975,
az Avas Egészségügyi Centrum Kft. 1 715 000 000,
a GE pedig 991 166 684 forintos ajánlatot tett.
A bontási dokumentációban az is szerepel, hogy az ÁEEK megszabott 24 olyan követelményt, amik teljesítése előnyösebb elbírálást jelent. Ezek közül a Med & Trade, a NovelMedix és a GE is 12 követelményt teljesített, az Avas csak 8-at.
Lélegeztető munkaállomásokra az ÁEEK-nek 1 730 300 000 forintja volt, erre a pályázatra a június 4-i határidőig 3 ajánlat érkezett.
A Med & Trade Co 1 773 429 500,
a NovelMedix az Anamed Kft-vel közösen 1 709 024 000,
a GE pedig 972 204 563 forintos ajánlatot tett.
Az ÁEEK ennél a pályázatnál is 24 előnykövetelményt szabott meg, és itt nem a GE teljesítette a legtöbbet, hanem a NovelMedix és az Anamed pályázata. Ez 16 pontban felelt meg a kedvező elbírálás követelményeinek, a GE 14-ben, a Med & Trade 4-ben.
A GE tehát mindkét pályázaton több mint 700 millióval olcsóbb ajánlatot tett, és az aneszteziológiai munkaállomások bontási dokumentációja szerint annál a pályázatnál még érdemi minőségi különbség sem volt a GE, a NovelMedix és a Med & Trade Co ajánlata között. A GE ezért is fordult a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, hiszen úgy ítélték meg, hogy ők tették a legversenyképesebb ajánlatokat, mégis szabályozási eszközökkel ütötték el őket a győzelemtől.
Az ÁEEK azzal próbált védekezni a döntőbizottság előtt, hogy a GE vádjaival ellentétben nem is csak egy gyártó termékei felelnek meg a kiírásnak, hanem 3 gyártó 4 terméke, a bizottság azonban nem nekik, hanem a GE-nek adott igazat.
Hadházy Ákos a NovelMedixet említette, mint kormányközeli céget, utalva arra, hogy a GE kizárásával az ÁEEK ezt a vállalkozást próbálhatta győztes helyzetbe hozni. Az valóban látszik, hogy a vállalkozás 2010-es alapítása óta igencsak sikeres, de voltak azért vitás ügyei is.
2012-ben például az akkor még kft. formában működő NovelMedix a karcagi kórház modernizációjára kiírt pályázaton indult, és ugyan 50 millióval drágább ajánlatot tett, mint a szintén induló Philips, de a Philipset kizárták egy szoftverrel kapcsolatos igazolás hiánya miatt. A Philips a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, mert szerintük a rajtuk számon kért igazolás a NovelMedix pályázati anyagában sem szerepelt. A bizottság a Philipsnek adott igazat.
Az Index akkor azt írta, hogy egy kormányzati alkalmazott meg is fenyegette a NovelMedix riválisát, hogy súlyos retorziók érhetik a céget, ha továbbra is ragaszkodnak az induláshoz.
Iparági forrásaink szerint a NovelMedix képviselői gyakran érzékeltetik a tárgyalásaikon, hogy remek politikai összeköttetéseik vannak a jobboldalon. 2012-ben még a honlapjukon is szerepelt, hogy „magas szintű kormányzati és önkormányzati kapcsolatokkal” rendelkeznek, de miután ezt az Index egy cikkben szóvá tette, a honlap elérhetetlenné vált, majd átírták az ott szereplő szöveget.
De a cég vezetőinek még a 2010-es választások előtt is volt kínos ügyük: akkor a HVG nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amin a váci Fidesz-csoport tagjai tárgyaltak egy ultrahangeszköz-beszerzésről, és a helyi képviselőjelölt arról igyekezett meggyőzni a többieket, hogy jó ötlet drágábban beszerezni a gépeket attól a „jobbos cégtől”, amiben akkor a NovelMedix vezetői tevékenykedtek. A hangfelvételen Bábiné Szottfried Gabriella, a Fidesz Pest megye 2. számú választókerület-elnöke azt mondja, mindent leegyeztetett a Fidesz felsővezetésével is.
„Az ő jóváhagyásukkal mertem én ezt így behozni, bízván abban, hogy ti meg fogjátok érteni, hogy ebből mennyit lehet profitálni.”
Hogy pontosan kik lehetnek a cég magas szintű kormányzati kapcsolatai, arról a nyilvános cégadatokból semmi sem derül ki, viszont hogy valamilyen kapcsolat tényleg lehet, az már csak abból is látszik, hogy forrásaink szerint a NovelMedix egyedüli részvényeseként feltüntetett Forróné Földi Gabriella egyik rokona, Forró Bianka Gabriella az Emberi Erőforrások Minisztériumában az Egészségügyi Államtitkárság titkárságvezetője.
Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár pedig nagyon is ismerős az eszközbeszerzések világában, ugyanis korábban ő volt az ilyen pályázatokat kiíró és lebonyolító ÁEEK vezetője, innen nevezték ki államtitkárnak Zombor Gábor távozása után.
A GE a mostani vitákig kifejezetten jól kijött a magyar kormánnyal, Orbán Viktor és más fideszes politikusok is dicsérték a céget, ami a világ egyik legnagyobb egészségügyi beszállítója is. Igaz, korábban a GE Magyarországon leginkább csak a szakmában csomagolócégeknek nevezett kisebb vállalkozásokat szolgálta ki. A konstrukció lényege az volt, hogy a közbeszerzéseken az aktuális kormányzat által épp preferált kis cég nyert, ez a cég viszont saját termék híján olyan nagy gyártók termékeit forgalmazta, mint épp a GE vagy a Philips.
2016-ban a GVH kartellgyanú miatt vizsgálatot is indított a szektorban 21 cég ellen, mert felmerült, hogy ezek a vállalkozások leegyeztették egymással, hogyan milyen ajánlatokat tegyenek egy egészségügyi eszközbeszerzési pályázaton. A 21 érintett cégben az olyan nagy gyártók mellett, mint a Siemens, a Philips vagy a GE, benne volt a NovelMedix és a Med & Trade Co is.
Hogy a GE most miért döntött hirtelen úgy, hogy inkább saját maga jelenik meg a pályázatokon, az rejtély, az viszont már a mostani eljárásban is látszik, hogy az amerikai tulajdonú cég számottevően alacsonyabb árajánlatot tudott adni, mint a többi induló.
sport
rossi46rossisport2017 szeptember. 27, szerda 09:38 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Ennek a történetnek a megoldása is csak ennyi lenne?
"cocikomcsiöszödifletobajnai"?!!!


Csak életet akarnak menteni, mégis szénné szívatja őket a rendszer
D KB20131231022
Rovó Attila
2017.09.27. 07:29

Akkor még semmi rosszra nem gondoltak az egyik vidéki tűzoltólaktanya dolgozói, amikor felsőbb szinteken egyszerűen elkérték a légkondicionálóra félretett 15 millió forintjukat, mondván, majd ők intézik a dolgokat. Aztán meglepődve látták, hogy a berendezés nagyon nem akar érkezni, de a Katasztrófavédelem megyei igazgatósága közben vett magának két kisbuszt.
Ez csak egyetlen epizód abból a végtelen drámából – de akár állóháborúnak is nevezhetjük –, ami a tűzoltók és a Katasztrófavédelem között zajlik évek óta, és ami mostanra odáig vezetett, hogy a tűzoltók szerint nagyjából vége a szakmának, a "családnak", mert
ez már nem az, ami régen volt.
Sok tűzoltóval beszéltünk az elmúlt hetekben, sokan viszont visszautasították a megkeresésünket arra hivatkozva, hogy félnek, nem mernek szóba állni újságíróval, mivel a tűzoltóságoknál mindenkinek alá kellett írnia, hogy lehallgathatják őt és a családtagjait is. Volt, aki megkeresésünkre elküldte a törvénynek azt a passzusát, amely szerint nem tehet a szolgálati rendet, fegyelmet megszegő nyilatkozatot. Másvalaki egy nappal a találkozó előtt mondta le a beszélgetést, mondván, meggondolta magát. Akikkel beszéltünk, mind azt kérték, hogy ne legyen felismerhető, hogy kik ők, és hol dolgoznak.

Tűzoltó? Olyan nincs
"Elvették a 150 éves múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is", fakadt ki egy tűzoltó az egyik beszélgetésünkön. Az állítás megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben. Régen a tűzoltók az önkormányzatok alá tartoztak, a gazdálkodásuk elég szabad volt, például favágással elég sok pénzt össze tudtak szedni, amiből aztán közösen eszközöket, tűzoltósági autókat vásárolhattak maguknak.
Bosszú a bohócokért?

Több beszélgetőtársunk is említette, hogy szerinte a tűzoltóknak akkor dőlt el a sorsuk, amikor a rendvédelmisek Kónya Péter és a tűzoltó-szakszervezetis Árok Kornél vezetésével 2011-ben bohócnak öltözve tüntettek a korkedvezményes szolgálati nyugdíj visszavonása ellen. Ez után született az a szabály is, hogy az egyenruhát tilos kivinni a laktanyából.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság létrehozásával, majd a tűzoltóság 2012-es államosításával minden megváltozott. A tűzoltók bekerültek Pintér Sándor és a BM alá, a megyei parancsnokok többségét leváltották, a helyükre exhatárőröket, katonákat ültetett Bakondi György országos főigazgató. Minden Tűzoltóság felirat Katasztrófavédelemre cserélődött, még a tűzoltómúzeum és tűzoltózenekar is nevet váltott (az autók azóta visszakapták a feliratot). Sokan máig nem felejtik Bakondinak azt a 2012 áprilisi mondatát, hogy a hivatásos tűzoltók eddig "nem létező képződmények" voltak. Minden iszonyatosan központosított, és a sok OKF-es főnök miatt vízfejű lett.
"Régen nálunk 15-en voltak a megyei parancsnokságon. Most kilencven. Fogalmuk sincs a tűzvédelemről, de mivel hivatásosok, egyből rangjelzést kapnak. A HR-es meg a gazdaságis is lassan alezredes már", panaszkodott egy vidéki tűzoltó. A vízfejűsítés az országos létszámban is látszik: körülbelül hétezer-hétezerötszáz vonulós tűzoltóra jut négyezer katasztrófavédelmis főnök, jobbára ex-határórök, -katonák, polgárőrök.
És nem nagyon értik a tűzoltószakmát.
Beszéltünk egy emberrel, akinek a katonaságra és a tűzoltóságra is rálátása van. Ő úgy foglalta össze, hogy "a honvédségnél nincs gond, mert mindenki, az irodisták is ugyanazt az iskolát végezték, ugyanúgy gyakorlatoznak, mint a többiek. Az OKF-nél ez nem így van. Úgy lehetsz tűzoltótiszt, hogy fogalmad sincs semmiről, a poszthoz jár a rangjelzés. Ez hihetetlen feszültségeket szül."
Pintér Sándor belügyminiszter és Bakondi György a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója érkezik az új, magyar gyártású tűzoltóautó prototípusának bemutatójára 2014. március 31-én
Pintér Sándor belügyminiszter és Bakondi György a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója érkezik az új, magyar gyártású tűzoltóautó prototípusának bemutatójára 2014. március 31-én
Fotó: Kovács Tamás
Ráadásul az államosítás, az "OKF-esítés" anyagilag is keményen érintette a tűzoltókat. Nincs már 13. havi, nincs év végi pulykapénz, szigorúbb a nyugdíjba vonulás. "A régi rendszerben mint tűzoltóság összeszedtünk egy mikrobuszra való pénzt, megvettük, azzal tudtunk menni dolgozni, mi tartottuk fenn. Ezt az államosítással elvették, és amikor csapatösszetartóra kölcsön akartuk kérni az OKF illetékeseitől, azt mondták, kilométerenként 110 forintért vihetjük.
A saját buszunkat drágábban akarják adni, mintha bérelnénk egyet akárhonnan.
Többen is azt mondták, a raktárjaikat is gyakorlatilag lerabolta az OKF, elvették a plusz egy egyenruhát, ami mindenkinek ott állt a szekrényében. Azóta sem pótolták.
Ne így legyen? De így lesz
Forrásaink egybehangzóan azt állítják, hogy a szakmai véleményüket folyamatosan figyelmen kívül hagyják az OKF-nél, úgy lettek kitaszítottak, hogy közben ők kockáztatják az életüket.
Vaja helyett Bajára is indított mentőt a 112-es segélyhívó
Vaja helyett Bajára is indított mentőt a 112-es segélyhívó
Egy 29 éves nő lett rosszul Vaján, de a mentők az 500 kilométerre lévő Baján is keresték.
Tovább
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetével például a BM-ben egy személyzetis tartja a kapcsolatot, nem pedig szakmabeli. Azaz bérpótlékokról mondjuk tudnak beszélni, de ha szakmai észrevétellel érkezik a szakszervezet, arról nem.
Amikor az új védőruha próbáján bőrpírt szenvedett a tűzoltó és azt mondta, hogy használhatatlan, mert szellőzés híján megfő benne az ember, akkor a véleményét figyelmen kívül hagyva is azt a ruhát rendelték meg utána.
Hiába követelték, hogy az új autókon ne érintőképernyővel lehessen vezérelni a fecskendőt. "Állunk a tömlővel, nyomogatjuk a képernyőt, nem történik semmi, a ház lángol, az emberek meg a hátunkba akarja állítani a vasvillát, hogy mi az istent csinálunk. Ilyenkor valaki kiveszi a slusszkulcsot, újra ráadja a gyújtást, hátha úgy jó lesz. A hírekben meg az van, hogy víz nélkül érkeztek a tűzoltók." Van ugyan mechanikus vészmegoldás is, ami kiiktatja az elektronikát, de az is plusz idő az oltásban.
A "magyar tűzoltóautó" is rossz konstrukció, és hiába mondták, hogy nem lesz jó így. "Az első hetekben zacskókkal rohangáltunk, hogy összeszedjük a lehulló alkatrészeket. Ráadásul csak a futóműve és a felépítménye magyar, minden más külföldi. A váltó, a motor, az alváz, a fülke is. A kiálló csavarok szétszaggatják a ruhánkat. Az elején fékezésnél életveszélyesen berázott, ezt azóta javították. És ez került 135 millióba, amikor egy jól bevált Rosenbauer mindennel együtt 90 millió alatt van."
Hiába küzdöttek a 112 átalakítása ellen is. Figyelmeztettek, hogy nem lesz jó vége, hogy nem a helyi központokba futnak be a hívások, hanem az ország másik felébe. És tényleg nem lett. Kaptak egy központi diszpécserszoftvert is a régi, jól működő helyett, ami viszont simán összeomlik, ha túl sok hívás érkezik be egyszerre, mondjuk egy vihar miatt. Olyankor kézzel körmöl a híradós, "mint Petőfi idejében".
Az OKF létrehozott új parancsnokságokat annak jegyében, hogy mindenhova 15 perc alatt oda kell érni. "Először örültünk, mert azt hittük, új szerek (autók) lesznek. De nem, tőlünk vezényeltek át egyet, így nekünk eggyel kevesebb lett, úgyhogy most mi nem tudunk úgy oltani, ahogy kéne, ha nagy baj van." Másvalakinek megígérték, hogy a lakhelyéhez közel lesz egy új örs, ott dolgozhat majd. Azóta sincs ott semmi.
Magyar fejlesztésű és Iveco emelőkosaras tűzoltóautók a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság székháza előtt, ahol tíz Rába márkajelzésű fecskendős kocsit és öt Iveco emelőkosaras autót vett át 11 megyei katasztrófavédelmi igazgatóság 2016. április 14-én. A magyar fejlesztésű Heros Aquadux-X 4000 típusú Renault motorral mûködő autók alvázát a Rába felépítményét a Belügyminisztérium tulajdonában lévé BM Heros Zrt. készítette.
Magyar fejlesztésű és Iveco emelőkosaras tűzoltóautók a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság székháza előtt, ahol tíz Rába márkajelzésű fecskendős kocsit és öt Iveco emelőkosaras autót vett át 11 megyei katasztrófavédelmi igazgatóság 2016. április 14-én. A magyar fejlesztésű Heros Aquadux-X 4000 típusú Renault motorral mûködő autók alvázát a Rába felépítményét a Belügyminisztérium tulajdonában lévé BM Heros Zrt. készítette.
Fotó: Lakatos Péter
És hogy lássák, hol a helyük, futószalagon kapják az ellenőrzéseket. "Volt olyan nap, hogy nyolcan jöttek különböző ellenőrzésekre, hogy melyik oldalon gurítom a tömlőt, meg ilyen hülyeségek, sőt, épp itt voltak az ellenőrök, amikor csöngettek az ő ellenőreik", meséli az egyik tűzoltó.
Háború a hírekben

A tűzoltók és a Katasztrófavédelem viszonyának ismeretében érdemes újra átolvasni a közelmúltból például ezt, ezt vagy ezt a hírt.
Kibeszélni, ellenkezni tilos. Hogy ez eszébe se jusson senkinek, behúzták őket a katonai törvénykezés hatálya alá, ami azt jelenti, hogy amit eddig csapatmunkában, egymás között el tudtak intézni, azért most rettegni kell.
"Amikor fiatal voltam, egyszer elkéstem szolgálatból. Az volt a büntetésem, hogy a parancsnok a faliórát a nyakamba akasztotta, egész nap ott kellett hordanom.
Most egy 10 perces késés szolgálatmegtagadás, meg dezertálási kísérlet, meg mittudomén mi, és a következő pillanatban katonai ügyészségen találjuk magunkat.
"Arról nem is beszélve, ha beszólok a főnöknek" – panaszkodott egyikük. Volt, aki szerint ennek a "fegyveresítésnek" a jele, hogy újabban katonai kiképzést is kapnak, vagy hogy a külső védőruhájuk is az egységes, kék BM-es ruha lett, tépőzáras Katasztrófavédelem felirattal, ami bármikor Rendőrségre cserélhető. Bakondi óta egyébként megyeszerte lehet bárhova átvezényelni egy tűzoltót, amit egyrészt sokan szintén a félelemben tartás eszközének tartanak, másrészt azt mondják, teljesen szakmaiatlan is, hiszen a munka egyik lényeges alkotóeleme a helyismeret. "Hiába vagyok itt a városban akármilyen rangban, máshol egy évig csak az utolsó leszek a hierarchiában, mert a többiek jobban ismernek ott mindent ott" – mondta.
Tűzoltók sorakoznak a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ közös kibocsátó ünnepségén a III. kerületi Katasztrófavédelmi Oktatási Központban 2017. február 14-én.
Tűzoltók sorakoznak a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ közös kibocsátó ünnepségén a III. kerületi Katasztrófavédelmi Oktatási Központban 2017. február 14-én.
Fotó: Illyés Tibor
Hihetetlen pénzek. Máshová
Ha meghúzzák a tűzoltóautót mentés közben, az új rendszerben kifizettetik velük. A vétkes fizetése felét letiltják, amíg össze nem jön a pénz. Van, aki emiatt már nem is akar sofőr lenni. Ha eltörik egy eszköz, kifizettetik velük. De nem is akárhogy, nagyjából tíz-húszszoros áron. Hogy miért? Mert az állam közben felépített egy iszonyatosan drágán dolgozó központi ellátórendszert, a Herost.
"Eddig, ha elromlott a tűzoltóautó, akkor a helyi Volán-szerviz, vagy valaki más megjavította. Most be kell vinni a központba, ott mondanak rá egy összeget. Volt olyan eszköz, amit több százezerért akartak megjavítani, és amikor utánakérdeztünk, kiderült, hogy magánban pár tízezer lenne csak. Ugyanígy, egy tízezres lámpa cseréje az autón 150 ezer. És hetekbe telik", panaszolta egy tűzoltó. Másvalaki azt mondta, hogy a Heros másfélszer annyit kért tőlük, mint amennyiért a városi szerviznek továbbadta a munkát. Előfordult olyan is, hogy bevitték a megrongálódott autót, majd jött a tételes számla. Rajta a gallytörő rács javításával, 480 ezer forintért. Ez egyrészt szintén nem olcsó, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy
az autón amúgy nem is volt gallytörő, mégis rajtuk követelték.
Sorra lépnek le
Mindez oda vezetett, hogy iszonyú sokan szerelnek le az utóbbi években. Nemcsak a nyugati határnál, ahol háromszor annyi pénzért tudnak menni lapátolni Ausztriába, hanem már keleten is. Egyszerűen nincs kedvük ehhez, a – mint ők mondják –, szakmaiatlansággal kevert terrorhoz.
"Nálunk mindig is 120 körüli ember dolgozott. Évente volt 1-1 leszerelés, vagy még annyi sem. Az utóbbi öt évben viszont negyvenen távoztak", mondta egy vidéki tűzoltó. Volt, aki szerint az ő területén 40 százalékos a létszámhiány. Több tűzoltótól hallottuk, hogy a létszámhiány miatt azzal kell trükközniük, hogy "lemondanak szereket", így legalább papíron nem lesz baj. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy egy apró olajfolyásra, vagy hasonló, amúgy könnyen megoldható dologra ráfogják, hogy nem működik az autó, ki kell vonni pár napra a műszakból, így ember sem kell most annyi.
Bevetési öltözék nadrágja és bakancsa a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (FKI) kötelékébe tartozó Repülőtéri Hivatásos Tűzoltóparancsnokság állomásán a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren 2017. szeptember 15-én
Bevetési öltözék nadrágja és bakancsa a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (FKI) kötelékébe tartozó Repülőtéri Hivatásos Tűzoltóparancsnokság állomásán a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren 2017. szeptember 15-én
Fotó: Máthé Zoltán
"Amikor én jelentkeztem, 400-an voltunk három helyre. Most bemegy 200 ember a központba a felvételire, a fele lelép, amikor meghallja a béreket, a maradó százból ötvenen állást kapnak. És ez még mindig csak 50 ember, az egész országra, ami gyakorlatilag semmi".
Egy másik tűzoltó arról beszélt, hogy amikor a fejükre ültetett főnökkel való összetűzés után leszerelt egy kollégája, a többiek pedig megkérték a főnököt, hogy maradjon elöl az üres, kitöltendő leszerelési papír, akkor ő annyit jegyzett meg:
Ajaj, ezek tényleg ki fognak lépni. Akkor most egy kicsit eresztek a szorításon.
A Katasztrófavédelem szóvivőjét többször is emailben kerestük azzal, hogy mindenképp szeretnénk, ha az álláspontjuk megjelenne a cikkben, és egyeztetést kértünk ennek módjáról. Egyik levélre sem érkezett válasz.

sport
rossi46rossisport2017 szeptember. 15, péntek 09:12 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Gyönyörű!
GYÖ NYÖ RŰ!



Matolcsy bankjának dolgozói chartergépen utaztak volna versenyezni a CEU-tüntetések idején
Baksa Roland
Baksa Roland
ÚJSÁGÍRÓ. 2017. 09. 15. 07:02

549
Majdnem akkora MNB-delegáció vett volna részt idén májusban a jegybankosok olimpiáján, mint ahány magyar sportoló versenyzett tavaly a riói olimpián. Sőt, úgy volt, hogy chartergéppel utaznak ki Franciaországba. Már lefoglalták az utat, amikor a jegybank vezetésében valaki észbe kapott, így borult a forgatókönyv, és csak ötvenen utazhattak el, ők is busszal. Hetven ember nevezési díját és némi szállásköltséget elbukott a jegybanki sportkör. Gerhardt Ferenc alelnök pedig hirtelen elveszítette a sportkör vezetését és az alelnökként felügyelt egyik területet is.
KORÁBBAN A TÉMÁBAN:
Havi 9 milliós gázsi mellé 43 milliós kedvezményes hitelt kapott Matolcsy jegybankjának alelnöke
Matolcsy döntött arról, hogy felvegyék Polt Péter lányát a jegybankba
Matolcsy az MNB-alapítványok millióiból megjelent könyvben a közjóról ír
HIRDETÉS

Amíg tavasszal többször is tízezrek tüntettek a CEU-ellenes törvény miatt Budapesten, az egyetemtől pár száz méterre fekvő Magyar Nemzeti Bankban (MNB) mással voltak elfoglalva: chartergép bérlésén ügyködtek 120 embernek, hogy a jegybanki dolgozók közül egy ekkora kontingens elrepülhessen Franciaországba, a jegybankosok olimpiájára.

Kacifántos történet következik a versenyre benevezett, de végül otthon maradt MNB-s dolgozók tucatjairól, ablakon kidobott forintmilliókról, és az egyik területétől megfosztott alelnökről.

A jegybankosok olimpiája nem az egész világra kiterjedő versengés – mint az elnevezés sugallja –, azon az európai országok központi bankjai mellett egy-két, a jegybankok feletti, vagy azok szabályozását végző nemzetközi intézmény (mint az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Fizetések Bankja) szokott részt venni. A helyszín állandó: mindig Franciaország rendezi meg a jegybankosok olimpiáját, és az sincs kőbe vésve, hogy négyévente tartják, előfordult már, hogy ritkábban jött össze a rendezvény. Idén azonban megrendezték, méghozzá május végén a Nantes-tól bő 70 kilométerre fekvő La Baule-Escoublac nevű kisvárosban, Franciaország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján. Az MNB-ben pedig nagyon rákészültek az összejövetelre.

HIRDETÉS

A jegybank bármely dolgozója sportolhat az MNB Sportkör keretein belül, közülük toborozták az olimpiai csapat tagjait. Ennek fő koordinátora tudomásunk szerint az MNB Sportkör akkori elnökeként Gerhardt Ferenc volt, a jegybank egyik alelnöke, aki 73 évesen is aktívan kosárlabdázik, hetente ott szokott lenni az edzéseken. Az eseményen való részvételről és a lebonyolításról azonban nem egy személyben Gerhardt mint sportkörelnök döntött, hanem a sportkör szakosztályai és elnöksége – egészítette ki információnkat az MNB.

Budapest, 2016. november 14.
Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke bemutatja az új 2000 és 5000 forintos bankjegyek mintáit a jegybank fővárosi székházában tartott sajtótájékoztatón 2016. november 14-én. Az új bankók november 15-étől válnak törvényes fizetőeszközzé, de a készpénzforgalomban csak 2017. március 1-jétől lehet találkozni velük. A jelenlegi bankjegyek 2017. július 31-ig maradnak a készpénzforgalomban.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Gerhardt Ferenc
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Olyan sokan jelentkeztek, és annyira hozzászokhattak az elmúlt pár évben a jegybankban ahhoz, hogy szinte számolatlanul áll rendelkezésre a pénz, hogy több forrásból származó információnk szerint egy körülbelül 120 fős csapatot készült kiállítani a magyar központi bank, illetve annak a sportköre. Ráadásul az MNB vezetése a sportkörnek tavaly megítélt 130 millió forintos támogatást az idei első negyedévben 190 millió forinttal megtoldotta, az utóbbi összegből 60 millió forintot címkézve a jegybankosok olimpiájára szántak.

Hogy el tudjuk helyezni ezt a létszámot: a tavalyi nyári olimpiára, Rióba 160 magyar versenyző utazott ki – a jegybankosok olimpiájára kiküldeni tervezett MNB-s kontingens létszáma ettől tehát nem sokkal maradt volna el.

A jegybankosok olimpiája

Az MNB tájékoztatása szerint az esemény a legnagyobb, a jegybankok között megrendezett nemzetközi sportrendezvény, amelyen 30 ország nemzeti bankja összesen 2460 fővel vett részt. Legnagyobb létszámmal a házigazda Franciaország (626), az Európai Központi Bank (180) és a portugál jegybank (158) képviseltette magát. A versenyzők 19 versenyszámban mérték össze erejüket. A válasz szerint az MNB Sportkörének tagjai évtizedek óta rendszeres résztvevői a különböző itthoni és külföldi sportrendezvényeknek, ahol legjobb tudásuk szerint igyekeznek képviselni nemcsak a jegybankot, hanem Magyarországot is. Az MNB Sportkörének csaknem 1100 fős a tagsága, közülük több mint 200-an jelezték érdeklődésüket a verseny iránt, végül pedig 49 dolgozó vállalta a hosszú utazást és a részvételt.
HIRDETÉS

Azt találták ki ráadásul, számolt be több forrásunk is, hogy egy chartergépet bérelnek az utazáshoz. A repülőt ismereteink szerint lefoglalták, már megvolt az utazás időpontja, és tudomásunk szerint a szállást is lefoglalták a néhány napos ott tartózkodásuk idejére.

Ekkor azonban megbicsaklott a történet. Egy jegybanki felsővezetőnek beugrott valami. Forrásaink egybehangzóan az egyik ügyvezető igazgatót, Virág Barnabást említették mint aki átlátta, hogy fölöttébb kínos lenne a Matolcsy György vezette, az elmúlt pár évben botrányok kísérte jegybanknak, ha a budapesti tüntetések közepette kiszivárogna, hogy munkatársai chartergépet bérelve nagy létszámban egy franciaországi versenyen vesznek részt. Virág egyébként maga is benne lett volna az olimpikonok csapatában, szintén kosárlabdázik.

Az ügyvezető igazgató jelzését Matolcsy komolyan vette, és az ő pártjára állt alelnökével, Gerhardttal szemben. Az utolsó pillanatban ezért átírták a forgatókönyvet, a repülőgépes utazást lefújták, kikötötték, hogy a versenyre busszal kell menni, és csak egy busznyi – körülbelül 50 – ember utazhat.

Az MNB ebből annyit ismert el, hogy

a sportkör minden utazási lehetőséget figyelembe vett, azokra árajánlatot kért. A rendezvényre való kiutazásra költséghatékonysági okokból nem repülővel, hanem autóbusszal került sor.
Azt is írták, hogy

az MNB chartergép-bérletért nem fizetett, repülőgép bérlésével kapcsolatban az MNB-nek semmilyen költsége nem keletkezett.
Kecskemét, 2016. szeptember 17.
Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója beszél az 54. Közgazdász Vándorgyűlésen a kecskeméti Hírös Agóra színháztermében 2016. szeptember 17-én.
MTI Fotó: Bugány János
Virág Barnabás
Fotó: MTI/Bugány János
Ez azonban nem mond ellent a több forrásból megerősített információnknak: először chartergépre esett a választás, le is foglalták azt, és csak később álltak el ettől a megoldástól. A bérleti díjat azonban visszakapta a jegybank, illetve a sportkör, így valóban nem keletkezett költsége az MNB-nek repülőgépbérlés miatt.

Az ügynek viszont a jegybankon belül lett következménye.

Az alelnök vesztésre áll

Forrásaink arról számoltak be, Matolcsy megfeddte Gerhardtot, az MNB azonban ezt tagadja.

HIRDETÉS

Az alelnök négy év után hirtelen távozott a sportkör éléről, utódja pedig épp Virág lett, sőt Gerhardt végül el sem utazott Franciaországba. Ami ennél is látványosabb: Gerhardt alelnökként elveszítette az egyik, általa felügyelt területet, ráadásul a leginkább médiaképeset a háromból.

Korábban a készpénzlogisztikáért is felelt, ezért az időről időre megújuló bankjegyekről ő számolhatott be, május 8. óta azonban már csak a statisztikáért és pénzügyi infrastrukturáért felelős alelnök Gerhardt, a készpénzlogisztika a főigazgató hatáskörébe került. A jegybank szerint a terület elvesztése nem ezzel függ össze, szó szerint ezt írták:

a bankjegycsere-program keretén belül már megszülettek a bankjegyfejlesztéssel kapcsolatos koncepcionális döntések, így a Készpénzlogisztikai igazgatóság tevékenységében bekövetkező hangsúlyeltolódás miatt a jövőben erőteljesebben érvényesül a terület feladatainak operatív jellege. Ezért került a Készpénzlogisztikai igazgatóság az MNB gazdálkodásáért és a működési feltételek biztosításáért felelős, jellemzően támogató jellegű tevékenységet ellátó szervezeti egységeket irányító főigazgató irányítása alá.
Pár hete, augusztus 23-án ennek ellenére Gerhardt számolt be az új 1000 forintos bankjegyek kibocsátásáról, és nem az a főigazgató, aki már az ezzel foglalkozó területet felügyeli több mint három hónapja. Az MNB válasza szerint azért, mert „a bankjegysorozat megújítása a Készpénzlogisztikai igazgatóság elmúlt években indított egyik legnagyobb jelentőségű feladata volt, és az ehhez kapcsolódó munkák jelentős részét Gerhardt Ferenc alelnök felügyelete mellett hajtotta végre. Ez indokolta azt, hogy mint a bankjegycsere-programmal kapcsolatos jelentős döntések meghozatalát irányító személy, hasonlóan az eddig kibocsátott valamennyi új bankjegyhez, ő mutassa be a sajtónak az új 1000 forintos bankjegyet.”

Beneveztek feleslegesen 70 embert, elveszett bő 5 millió forint

Ugyan a repülőbérlésen nem bukott a jegybank, illetve a sportkör, de a versenyre kifizetett nevezési díjat tudomásunk szerint nem kapta vissza.

HIRDETÉS

Márpedig befizették 120 ember regisztrációs díját, de végül csak 49-en utaztak el Franciaországba, így nagyjából 70 emberen buktak. Nem kis összeg ez: fejenként 250 euró, vagyis 75 ezer forint volt a nevezési díj, ez tehát nagyjából 5,2 millió forintnyi ablakon kidobott pénz.

A lefoglalt szállásoknál a pénznek csak kisebb része ment veszendőbe.

A Budapesttől számítva 2000 kilométeres út megtétele két napba telt, az utazóknak éjszaka meg kellett szállniuk Németországban, és persze hazafele is meg kellett tenni az utat. Ezért a sportversenyekre az MNB képviseletében kiutazóknak járó szabadságkeret nem volt elég, plusz szabadnapokat vettek ki a sportoló dolgozók.

Végül nem egészen 30 millió forintból jött ki a rendezvény költsége, ami

fedezte a résztvevők utazási, szállás- és ellátási költségeit, valamint a biztosításukat és a versenyhez szükséges regisztrációs díjakat.
Az olimpiára a jegybanktól kapott 60 millió forintból fel nem használt részt a sportkör visszautalja az MNB-nek.

A hangulat jó volt a versenyen, erről bárki megbizonyosodhat, az Eurobank2017 Facebook-csoport oldalán sok fotó és videó található, köztük a magyar csapatról is. (De az #eurobank2017 Facebook-keresőcímkét is érdemes felkeresni, és az Instagramon is fotók tömkelege látható a rendezvényről.)

Női kosárlabdában egyébként harmadik helyet szerzett a magyar jegybanki csapat.

sport
vagyesport2017 április. 24, hétfő 07:25 Válasz a hozzászólásra
sport

vagye
Váncsa István
Megállt az ész
Magyarország huszonhatmilliárd forintos hitelszerződéssel támogatja az iráni atomprogramot, adta hírül a hvg.hu, továbbá a két ország közösen épít incuri-fincuri atomreaktorokat, melyekkel majd a közel-keleti és észak-afrikai piacokon fognak házalni. Vagyis azoknak az országoknak szánják őket, amelyektől az alcsúti superman a nyugati civilizációt a nap huszonnégy órájában védelmezi. Ezek az országok most még nem képesek arra, hogy kisméretű, akár bőröndben is szállítható nukleáris tömegpusztító eszközöket állítsanak elő, viszont elég tanulékonyak. Csak egy kis segítség kell, és akár össze is jöhet nekik. Ha pedig ez a helyzet csakugyan előáll, akkor az alcsúti superman hősies helytállására hatványozottan nagyobb szükség lesz, mint addig bármikor.

Nem is volna evvel semmi baj, ám azt a bizonyos hitelt, amiről szó van, azt nem könnyű értelmezni. Irán hússzor akkora, mint Magyarország, emellett a világ második legnagyobb földgázkészletének és a negyedik legnagyobb kőolajkészletének a tulajdonosa. Hogy mi adunk neki nagy összegű kölcsönt, az több mint bizarr, bár hogy ausgetippelt atomprogramra adjuk, annál is bizarrabb.

Talán még emlékszünk rá, hogy Irán e tárgyban folyó mesterkedései ellen tizenkét évvel ezelőtt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozott, az Egyesült Államok kormánya pedig az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást vette fontolóra. Egyébiránt abban az időben az Egyesült Államok még barátunknak és szövetségesünknek számított, de most, miután a CEU tárgyában a tökükre léptünk, a rokonszenv halványulni látszik. Washingtonban tudják, hogy Magyarország egyik nap még mosolyog, a másikon pedig hadat üzen, akár minden előjel nélkül is, márpedig egy amerikai egyetem elleni támadás elég markáns előjel. Hacsak nem maga a hadüzenet.

Irán amúgy Oroszország nagy barátja, katonai, politikai és atomenergia-ügyi együttműködésük példamutató, ráadásul a Roszatom most épp a mikroatomerőmű-bizniszben nyomul. Innen nézvést nem elég világos, hogy ebben a már jól beüzemelt nászi ágyban harmadik félként mit keresünk. Mért nem maga a Roszatom gyártja Iránnal együttműködve a terroristaellátó hálózatnak szánt nukleáris eszközöket, mért kell ebbe az egészbe Putyin legjobb magyar tanítványát is belevonni. Gyaníthatóan azért, mert akkora disznóságról van szó, hogy az még Oroszországnak is túl büdös, Putyin tehát a háttérben marad, a frontvonalban való vitézkedés dicsőségét legjobb magyar tanítványának engedve át. Teheránba menni viszont az alcsúti superman se akart, inkább a sekrestyést küldte oda, talán azt kívánva sugallni, hogy ez az egész igazából nem is annyira komoly. Persze csak­ugyan van abban valami mókás, ahogy a lovaskeresztény díszpinty a nemzetközi terrorizmus legfőbb támogatóival édeleg, mindamellett elég valószínű, hogy ez a meeting a nyugati világban fölöttébb szerény tetszést arat.

Hogy akkor mégis miért csinálják, ez itt a kérdés.

Valószínűleg pont ezért.

Mert abszurd, destruktív, minden civilizációs normával szembemenő, visszataszító és gusztustalan. Más volna a helyzet, ha az iszlamista piacra szánt minireaktorokat Mészáros Lőrinc gyártaná Felcsúton, annak még látnánk az értelmét, de ha nem így lesz – és ez gyanítható –, akkor el kell fogadnunk, hogy a Teherán–Felcsút tengelynek magyar szemszögből nézve csupáncsak örömszerző funkciója van. Az alcsúti superman szerez ily módon örömet önmagának. Elképzeli, ahogy a hírt olvasva különféle finom modorú, jól fésült európai urak kapkodnak sápadtan levegő után, ettől felvidul és derűsen, csillogó szemmel sorosozik. A CEU ügye hasonló. Az ország első számú egyetemét racionális megfontolás alapján kiakolbólítani nyilvánvaló képtelenség, ésszel felfogható indok erre nincs, de nem is kell. Benyom az ember egy üveg pálinkát, beül a lopott autóba, padlógáz. Ezt se azért műveljük, mert elmélyült gondolkodás eredményeképp arra jutottunk, hogy ez a teendő, hanem mert vágyunk egy kis boldogságra, jobb ötletünk pedig momentán nem akadt.

Bár ami az egyetemet illeti, az ennyire azért nem sima ügy. Az egyetem valamiképpen autonóm, kvázi állam az államban, hogy mit tanítanak benne, arra a politikának ráhatása nincs. Mármost ezt nem lehet eltűrni, a kommunisták se tűrték. Hogy mi a tudomány, azt ők mondták meg. Tudományos szocializmus igen, genetika, informatika, kvantummechanika, pszichoanalízis, relativitáselmélet, szociológia nem. Ráadásul az egyetem célja Wilhelm von Humboldt óta deklaráltan nem az, hogy az állam számára hasznos munkaerőt képezzen, hanem hogy autonóm szellemeket (potenciális anarchistákat) neveljen ki a falai között. Érthető hát, hogy a felsőoktatás megzabolázására irányuló igény oly magától értetődően sarjad ki a főkegyúri lélekből, mint az áldott magyar földből a pipacs, más kérdés, hogy normális körülmények között az hamarosan lekonyul.

A helyzet ugyanis az, hogy a józan ész az effajta igények megzabolázására int, már amennyiben még jelen van és módjában áll a szavát hallatnia. Gyanúnk az, hogy itt már nem áll módjában. Némelyek manapság azon töprengenek, hogy vajon országunk mostani vezetőihez foghatóan bunkó társaság került-e már hatalomra a magyar történelem folyamán, és ha igen, mikor, ám evvel most nincs érkezésünk foglalkozni. Bunkó politikusok vannak, voltak, lesznek, semmi gond velük, a közélet nem tánciskola. Ami elvárható (volna), az csupán némi józan paraszti ész, semmi több. (Erkölcsi minőségről szó se essék, az arról való fantáziálást nálunk épp a józan paraszti ész zárja ki, legalábbis mostanában.)

Dicséretesnek szokták tartani továbbá, ha a politikusnak van víziója, de ha lehetne választanunk, azt mondanánk, inkább ne legyen. Elég, ha annyi bölcsesség szorult belé, amennyi egy régi vágású kocsmatöltelékbe: először is szerezz erős és megbízható barátokat, a hepciáskodó őrülteket viszont kerüld, másodszor pedig keltsd azt a benyomást, hogy te magad is komoly ember vagy, akire adott esetben számítani lehet. Ez a gyakorlatban egyebek közt olyasmit jelent, hogy beszámítható ember nem védheti lángoló szavakkal Európát és flörtölhet ugyanakkor dzsihádistákkal, vagy ha mégis ezt műveli, akkor onnantól kezdve nem beszámítható. A második az, hogy a normális személy ugyanazt az empirikus valóságot kezeli realitásként, amelyet más normális személyek is többé-kevésbé hasonló realitásnak tekintenek. Amikor kocsmában vagyunk, csak azzal tudunk szót érteni, aki egyetért velünk abban, hogy ez itt egy kocsma. Aki ezzel szemben szüntelenül értelmetlenségeket hablatyol, azt kiröhögik, de ha agresszív, és pláne ha elő akarja írni a többieknek, hogy ki, mit, hol, mikor, hogyan, az egyszer csak azt veszi észre, hogy a taknyán csúszik a kocsmából kifelé.

Hosszan mereng a magyar ember ezen a képen, és közben a lelke legmélyéig elérzékenyül.
sport
Vissza a fórumokhoz
1/2 oldal Hozzászólások:
[előző]sport[1]sport[2]sportsport[következő]
sport
sportVéleményem:
sport
Bejelentkezési név Jelszó
sport
A hozzászólásod
Kérek értesítést, ha válasz érkezik erre a hozzászólásra.
sport
sport
sport sport

sport

sport
sport   sport  

(C) 2017 NETFORUM Kft. Minden jog fenntartva!

Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat RSS tájékoztató